Főkép

Kezdem a szokásos felvezetéssel, miszerint készséggel elismerem, ez a lemez némileg kilóg a képből, mert sokkal inkább népzene, mintsem világzene. Viszont van annyira egzotikus, életteli, hogy egyszerűen muszáj volt beválogatnom a rovatba.

 

Ez már a harmadik lemeze a két hölgynek, akik okszitán nyelven énekelnek, és a helyi hagyományokat viszik tovább modernizált mondanivalóval. Zenéjük abból a szempontból nagyon egyszerű, hogy csak éneket és egy különös, húrokkal ellátott dobot (tamborin à cordes) használnak (ami első, felületes ránézésre olyan, mint a citera, csak egészen más). Másrészt viszont hihetetlenül gazdag a megszólalásuk, mert maximálisan kihasználják a polifóniát, amit hol énekkel, hol beszéddel prezentálnak. Ezt pedig kiegészítik olyan ritmusokkal, amelyektől óhatatlanul táncolhatnékja támad a hallgatónak.

 

„Lila Fraysse és Caroline Dufau számára a folklór se nem dekoráció, se nem nosztalgia. A küzdelem színtere, ahol a narratívák, identitások és képzeletek folyamatosan újragondolásra kerülnek. A hagyományos okszitán zene töredékeiből merítve a duó komponál, átalakít és újraír. Az ősi dallamok eredeti szövegekkel fonódnak össze egy kortárs nyelven, amely visszhangozza mind a felforgató okszitán emlékeket, mind a jelen küzdelmeit. A hang a jelen krónikájává válik, a jelen megélésének módjává.”

 

Mindezt nem én mondom, hanem a Bandcamp oldalon a lemez kísérőszövegében találtam, de egyébként igaznak gondolom a leírást. Vannak számok, amelyek igazi lázadó, tiltakozó dalok: ilyen például az albumindító „Remenanuèch” a maga visszafogott énekével, töredezettségével, zaklatottságával, indulatosságával. Egészen más hangulatú a „Diuré samsir”, mert ebből hiányoznak a dobok, csak polifón éneket, beszédet és tapsot tartalmaz, viszont olyan energia árad belőle, hogy én is ezt választottam volna klipes dalnak. Bár amilyen indulatok szabadulnak fel a végén, ez is simán elmehetne tiltakozó nótának.

 

Ha jól értettem a sajtóanyagot, ez az első lemez, amelyen kizárólag saját szerzemények (szöveg és zene) szerepelnek. Gondolom részben ennek tudható be, valamint a producernek felkért Raül Refree hozzáértésének, hogy ennyire elemi erővel szólalnak meg ezek a dalok. Éppen ezért egyetértek azokkal, akik az album meghallgatását egyszuszra, az első hangtól az utolsóig javasolják. Azt nem mondom, hogy a zene ugyanúgy földbe döngöli a hallgatót, mint egy sikerültebb Slayer opus, abban viszont biztos vagyok, hogy a hatása sokakat elvarázsol. Amit Lila Fraysse és Caroline Dufau művel – mondjuk a címadó energiabombában –, az nem múltidézés, hanem velünk élő, magának helyet követelő, az élet szerves részét képező muzsika. Szeretném élőben látni őket.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Remenanuèch, Diuré samsir, Flame Folclòre

2026-ban megjelent album (Les Disques Bongo Joe)

Weboldal: https://cocanha.net/

 

 

Az együttes tagjai:

Caroline Dufau – ének, taps, láb és tamborin à cordes

Lila Fraysse – ének, taps, láb és tamborin à cordes

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Remenanuèch 03:14
  2. Fòrabanda 03:43
  3. Adissiatz Palhassonaira 02:37
  4. Clam 04:17
  5. La Majorana 04:09
  6. Au nòst' casalòt 02:25
  7. Diuré tremblar 00:58
  8. Diuré samsir 02:53
  9. A l'amistat 04:27
  10. Flame Folclòre 03:42
  11. Lo mes de mai 03:32
  12. Jana d'Aimet 03:16