Főkép

Rövid időn belül ez már a harmadik album az együttestől, ami bekerül a rovatba. Ez nem annak tudható be, hogy hamarjában elővettem a régebbi lemezeiket, csupán a fennállásuk negyvenedik évfordulója alkalmából pár hónapos eltéréssel három lemezük jelent meg. Ebből kettőre még rá lehet fogni, hogy régi anyagok újrakiadása, bár ezen állítás sem állja meg a helyét. Ugyanis mind a Woody Guthrie…, mind a Rhythm+Jews Revisited esetében újrakeverték, vagy újra feljátszották a régi számokat, szóval nem kevés időt eltöltöttek a stúdióban. A legélvezetesebb azonban egyértelműen a 2026. május elsején megjelent korong.

 

Korábban már említettem, hogy volt szerencsém élőben látni a The Klezmatics tagságát, amikor a tavalyi WOMEXen bemutatták a tudásukat. Az egy nagyon jó koncert volt, de azt kell mondjam, a mostani album sokkal, de sokkal jobb. Ki gondolta volna, hogy egy protest song gyűjtemény, ennyire élvezetes lehet. Ehhez persze szükség van arra a hozzáállásra, ami vezérelte a muzsikusokat dalszerzés és stúdiózás alatt.

 

Elmondásuk szerint a lemez reakció a jelenlegi világhelyzetre: háborúkra, társadalmi megosztottságra, migrációra, félelemre és politikai szélsőségekre. A protestzene számukra nem dühöt jelent, hanem reményt és összetartozást. Lorin Sklamberg külön kiemeli, hogy ezek a dalok „összehozzák az embereket kultúrákon és generációkon át”.

 

Aki nem tud annyira angolul, vagy az üzenet helyett pusztán a zenére koncentrál, az sem jár rosszul, mert számukra a sokszínűség nem „világzenei díszítés”, hanem politikai és emberi állásfoglalás: különböző közösségek együtt szólalnak meg ugyanabban a zenében. Ez a sokszínűség, keverve a múltba révedés helyett a jelenre koncentráló attitűddel zeneileg izgalmas számokat eredményezett.

 

Könnyű kedvenceket megnevezni, inkább az a baj, hogy túl sok van belőlük, például az első négy szám annyira jól eltalált, hogy nyugodtan tanítani lehetne – és nem csupán a klezmer iskolákban. Kezdjük az albumindító „Un du akerst” cíművel, ami eredetileg jiddis munkásdal volt, de itt kiegészült latin-amerikai ütősökkel és egy gospelkórussal. Mindez olyan tempóval tálalva, hogy a hallgatónak hol táncolhatnékja támad, máskor meg együtt énekelné a refrént a kórussal.

 

Folytatásként kapunk echte mexikói nótát, amiben vendégként Sofia Rei énekel. Már csak a sombrerók és a mariachi banda hiányzik a képből. Érdekesség, hogy a „Plane Wreck at Los Gatos (Deportee)” szövegét sok évvel korábban Woody Guthrie írta. Eddig tartott az örömködés, mert következik az egyik csúcspont, a címadó „We Were Made For These Times”. A középpontba helyezett gospelkórust méltóságteljes tempóval kísérik a muzsikusok, mi pedig azonmód egy apró templomban érezzük magunkat, ahol körülöttünk mindenki énekel és átadja magát a zene és a közösségi élmény hatásának. Gyönyörűséges.

 

Innen éles váltással következik az Enver İzmaylov gitáros ihlette instrumentális „Crimean Freylekhs”. Ez már a sokadik arca az együttesnek a lemezen, de jólesik egy picit megpihenni a korábbi intenzív élmények után. Eme rövid nyugalom után újabb kalandozásra indulunk, melynek során többek között keleti hatások (Forty Year Freylekhs), ütőhangszerekkel feldúsított klezmer (Payklers tants (Drummer's Dance), és jazz (Elegy for the Innocents) várnak ránk.

 

A We Were Made For These Times című albumot muszáj több alkalommal meghallgatni, mert elsőre nem lehet minden finomságot és ötletet felfedezni benne. Az egyik legfontosabb üzenete a lemeznek, szerintem az, hogy negyven év után is lehet élvezni a zenélést. Ehhez csupán nyitottságra és kíváncsiságra van szükség, illetve egy adag társadalmi elkötelezettségre. Egy biztos, a The Klezmatics tagjai komolyan gondolják, hogy a klezmer alkalmas napjaink problémáinak tolmácsolására, és a különböző kultúrák, zenei stílusok ötvözésére. Még sok, közös zenéléssel eltöltött évet kívánok nekik.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Un du akerst, Plane Wreck at Los Gatos (Deportee), We Were Made For These Times

2026-ban megjelent album (Asphalt Tango Records)

Weboldal: https://www.klezmatics.com/

 

 

Az együttes tagjai:

Frank London – trombita, billentyűs hangszerek, ének

Lorin Sklamberg – harmonika, vokál, gitár, zongora

Paul Morrissett – basszusgitár, ének

Richie Barshay – dob, ütőhangszerek, ének

Matt Darriau – klarinét, altszaxofon, kaval, ének

Lisa Gutkin – hegedű, vokál

 

Közreműködők:

Lavender Light Gospel kórus – 1., 3. és 11. szám

La Manga (ütőhangszerek és ének) – 1. és 12. szám

Sofia Rei (ének) – 2. szám

Joshua Nelson (ének, zongora és orgona) – 3. és 11. szám

Enver İzmaylov (gitár) – 4., 7. és 9. szám

Janis Siegel (ének) – 5. szám

James Brandon Lewis (tenorszaxofon) – 10. szám

William Parker (nagybőgő) – 10. szám

Roman Lajara (háromhangú ének) – 12. szám

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Un du akerst 04:04 video
  2. Plane Wreck at Los Gatos (Deportee) 04:15
  3. We Were Made For These Times 04:45
  4. Crimean Freylekhs 04:48
  5. Ikh ken nit zogn vitsn 05:03
  6. Forty Year Freylekhs 05:41
  7. Kegn gold fun zun / Tatar Dance 05:26
  8. Payklers tants (Drummer's Dance) 03:41
  9. Lashinke vaysinke 07:20
  10. Elegy for the Innocents 06:48
  11. I Am Willing 03:44
  12. Di tsukunft (El Futuro) 05:48