Főkép

Számomra elképzelhetetlen, hogy olyan környezetben éljek, ahol tilos a zene, ahol üldözik a muzsikusokat. Ahol legjobb esetben csak a szigorú vallási előírások szerint lehet énekelni, vagy csak olyan hangszereket használni, melyek az évszázadokkal korábban keletkezett szerint iratokban szerepelnek. Vagy hogy a nők nem énekelhetnek, zenélhetnek nyilvánosan.

 

Ebből a szempontból szerencsés vagyok, hiszen gyakorlatilag bármilyen zenéhez hozzáférhetek, és senki nem haragszik meg rám, ha dalra fakadok. Az eheti harmadik album egy kevésbé szerencsés hölgynek köszönhető. Parisa Karimi Molan gyakorlatilag beleszületett a zenébe. Az apja énekes és tar-játékos volt, így a klasszikus perzsa zene természetes közegként vette körül gyerekkorától. Elmondása szerint Iránban a női éneklés nyilvános formája továbbra is erősen korlátozott, ezért hosszú éveken át szinte „láthatatlanul” kellett tanulnia. Több ismert iráni mestertől vett órákat, köztük női énekművészektől is, akik a hagyomány átadását szinte kulturális ellenállásként élték meg.

 

Számára a zene nem egyszerűen művészi önkifejezés, hanem kulturális örökségmentés. A klasszikus perzsa vokális hagyomány rendkívül finom díszítéseket, mikrotonális mozgásokat és improvizációs elemeket használ, amelyeket Nyugaton sokan elsőre szokatlannak hallanak. Azt is kiemeli, hogy a perzsa zene érzelmi rendszere másképp működik, mint a nyugati pop- vagy klasszikus zene: kevésbé a nagy dinamikai kitörésekre, inkább az árnyalatokra és a belső feszültségekre épít.

 

2017-ben emigrált Montreálba, és itt kezdett el olyan projekteken dolgozni, amelyekben a perzsa hagyományt más kultúrákkal kapcsolja össze. Például roma, azeri és közel-keleti zenei hatások keverése. Számomra a legérdekesebb Sergiu Popa bevonása volt, mert a hagyományos harmonika annyira idegen a hagyományos perzsa zenétől, mint az elektromos gitár a csárdástól. Viszont meglepő módon, mégsem lóg ki az összképből, inkább tovább színesíti azt. Jó példa erre a „Improv for Accordion and Tar” című instrumentális duett, ahol a harmonika és a tar egymásra figyel, felesel és inspirál.

 

Összességében az Unveiled számomra nemcsak egy zenei találkozás különböző hagyományok között, hanem egyfajta finom ellenállás is: annak a bizonyítéka, hogy a zenei nyelv akkor is tovább él és alakul, ha a körülmények szűk keretek közé próbálják szorítani. Parisa Karimi Molan éneke ebben a közegben nem harsány kiáltás, inkább csendes, de határozott jelenlét, amely egyszerre őrzi a perzsa hagyomány rétegzettségét és nyitja azt más zenei világok felé.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Sizeh Salam Getirmishem, Sari Galin

2026-ban megjelent album (Lulaworld Records)

Weboldal: https://www.facebook.com/parisa.karimimolan/

 

 

Az együttes tagjai:

Parisa Karimi Molan – ének azeri és perzsa nyelven

Sergiu Popa – harmonika

Noémy Braun – cselló

Pooria Pournazeri – daf, dayereh, tombak, setar

Mohammad Aman – tar

Srwa Hassani – kurd ének

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Sizeh Salam Getirmishem 04:04
  2. Sari Galin 07:42
  3. Improv for Accordion and Tar 06:03
  4. Aghrab-e Zolf-e Kaj 04:44
  5. Interlude for Cello and Setar 04:43
  6. Girdim Yarin Bağçasina 05:52
  7. Farangi Posh 04:32