Zenék a nagyvilágból – Fauna: Taiga Trans – világzenéről szubjektíven 522/3.
Írta: Galgóczi Tamás | 2026. 05. 03.
Szívem szerint azt mondanám, hogy a Glitterbeat már megint meglepett, pedig az utóbbi időben egyáltalán nem tekinthető váratlan húzásnak tőlük a jobbára ismeretlen formációk felkarolása, és a bemutatkozó lemezük megjelentetése. Ettől függetlenül azért felvontam a szemöldökömet az első meghallgatás után, mert ugyan nem számítottam semmire, de erre biztosan nem.
A nagyjából három évvel ezelőtt alakult nyolctagú svéd formáció igazi multikulti csoport, mivel a tagok különböző tájakról, eltérő kulturális és zenei háttérrel érkeztek, és miután mindenki beadta a közösbe a saját részét, sikerült valami újat alkotniuk. Zenéjükben békésen elférnek egymás mellett az olyan hangszerek, mint a darbuka és a modern dobfelszerelés, a saz és az elektromos gitár.
A végeredmény, ami anyagiasult formában nemrég jelent meg, a talányos Taiga Trans címet viseli. Ebből a legfontosabb szó számunkra a trans, magyarul transz, és ez bizony nem másra utal, mint a pszichedeliára, a révülésre, az elszállásra, ami a Fauna zenéjének komoly részét képezi.
De közben ez egy kifejezetten táncolható muzsika, sok elektronikával, basszussal, lüktetéssel, aminek a célja a hosszan kitartott tudatállapot, ahol könnyű elmerülni a zenében, hagyni, hogy a hangulat sodorjon magával, miközben a testünk automatikusan együtt rezonál a hangszerekkel.
Nekem azok a számok tetszenek a legjobban, ahol szélesre tárják a kaput, és különféle dolgok keverednek egymással. Ilyen a kislemeznóta, a „Bland träden”, amiben a saz játssza a dallamot – és ily módon megidézi Anatóliát –, de közben egy folyamatosan ismétlődő alapot hallunk, ami kellő hangerőn valóban kiváltja az elszállós élményt. Pontosan leírja a lemez hangulatát az alábbi jellemzés:
„Lüktető táncparkett-atmoszféra. Elektronikus és kézi ütőhangszerek hipnotikus gitáralakzatokkal szőve. Érzéki sodródás egy lélegző tájon keresztül, ahol az idő megnyúlik, a textúrák eltorzulnak, és az elme feloldódik a mély, holdfényben úszó erdőben.”
Hasonló elven építkezik a „En munfull sand”, csak itt hangsúlyosabb a rockos gitár, és a dobok is közelítenek a törzsi állapotokhoz. A korábban említett erdőig nem jutottam el, de a sodródást igen, kis túlzással kapaszkodnom kellett, hogy a „Frusen mossa” ne ragadjon el. Többszöri meghallgatás után vált világossá, hogy ez nem az én zeném, bár vitathatatlanul vannak kiemelkedő pillanatai. Nyilvánvalóan van helyük a világzenei palettán, és rajongótáboruk még hatványozottabban éli majd meg ezt az érzést az élő fellépéseiken.
Meghallgatásra ajánlott számok: Bland träden, En munfull sand
2026-ban megjelent album (Glitterbeat)
Weboldal: https://www.facebook.com/profile.php?id=100077435096761
Az együttes tagjai:
Tommie Ek – elektromos gitár
Ibrahim Shabo – basszusgitár
Alexandra Shabo – ének
Caroline Kabat – dobok
Cuneyd Kocalp – ütőhangszerek
Jennie Magnusson – elektromos gitár
Fauna Buvat – fuvola
A lemezen elhangzó számok listája:
- Bland stenar 03:33
- En munfull sand 05:28
- Dunans torka 05:43
- Bland träden 07:05
- Boreala ändlösheten 02:39
- Du ska få se 04:22
- Frusen mossa 07:18
- Blodröda rubiner 07:48