Főkép

Kicsit bizonytalan vagyok, hol is kezdjem a mostani ajánlómat. Talán az a leghelyesebb, ha elismerem, ismét egy olyan albumról lesz szó, amely határesetnek számít, és igazából azért került be a rovatba, mert a Brigan korábbi lemezeiről itt írtam. Ugyanis a Tenger és szél hangjai című alkotás nem feltétlenül tekinthető világzenének, inkább kísérlet arra, hogy zene és szöveg ötvözetével megpróbáljunk megragadni egy hangulatot.

 

Az alkotás helyszínéül a kontinentális Európa legészakibb csücskét választotta az olasz trió, és két hétre beköltöztek a Nordkyn-félsziget északi csücskén álló Slettnes világítótoronyba. Közreműködőként felkérték Torgeir Vassvik számi zenészt, akit 2016-ban már láttam élőben az akkori Budapest Ritmo fesztiválon, illetve akivel már készítettek közös felvételt a két évvel korábbi Liburia Trip korongon.

 

De mielőtt végleg elvesznék a csapongó gondolataimban, térjünk vissza a tengerhez és a szélhez. Az előző boros albumuk (Luna, cera e vino) egyik alapvetése volt a csend. Úgy gondolom, bizonyos értelemben ezt gondolták tovább. Ott északon, ha úgy tetszik a világ végén, a tenger és a szél dominál, erről így beszéltek:

 

„Ezen a határvidéken, a nyílt tenger és a fjordok, a széljárta fennsíkok és a kis halászfalvak között a szél és a tenger nem semleges elemek: élő jelenlét. Hangok, amelyek formálják az időt, a munkát és az emlékezetet. A szélsőséges körülmények, a korlátozott fényórák, az elszigeteltség: minden alapvető ritmust kényszerített kreatív folyamatunkra, minden gesztust és minden hangot narratív anyaggá alakítva.”

 

Vagyis egy olyan környezet, ahol az ember hallgat, és hallgatja a természetet – és asszociál. Így kerül egymás mellé a Földközi- és a Jeges-tenger, hiszen a víz és a szél mindkét helyen meghatározza az emberek életét. Az a leghelyesebb, ha nem hagyományos lemezként, hanem egyfajta megzenésített idegenvezetésnek tekintjük, ahogy apránként felfedezzük a környezetet, a tundrát, a világítótornyot, a szomszéd települést. Vezetőink hol hagyományos dalokkal (L’occhio), hol terepi felvételek és elektronika keverékével kalauzolnak bennünket előre, narrációjuk az egyetlen biztos pont utazásunk alatt (Nel ventre). Az mindenképpen hátrányban van, aki nem tud olaszul, illetve nem tartja a kezében a kísérő füzetet, ahol angolul is olvasható a narráció.

 

Nekem azok a számok tetszettek a legjobban, ahol Torgeir Vassvik is felbukkan, mert a yoik és a Brigan zenéje együtt tényleg különleges. Jó példa erre a „La bufera”, amit csak még emlékezetesebbé tesz a narráció. Kísérletező zene, yoik, beszéd, elektronika – ez így együtt valóban nem egy hétköznapi produkció. De említhetem a sokkal minimalistább megközelítést alkalmazó „L’addio” című kompozíciót, amelynek az első fele egyszál gitárra és yoikra épül – ilyenkor felmerül a hallgatóban, hogy vajon egyfajta révülés is része az utazásnak? Csak a helyi sámán sátra helyett szimbolikusan egy világítótoronyban éljük át a megvilágosodást?

 

Tetszik, ahogyan a hagyományos olasz és számi hangszerek egymásra találnak, és kiegészülve az elektronikával, létrehoznak valami újat. Részben ennek köszönhető, hogy nem egyszerű befogadni a Voci di mare e di vento című albumot: a környezet ihlette különleges hangulata van, amit sikerült megörökíteni zenével, beszéddel, terepi felvételekkel – tengerzúgással indít és zárul a lemez. És nem utolsósorban csenddel, ugyanis a számok végén általában van egy kis szünet, nem kezdődik azonnal a következő szerzemény.

 

Talán éppen ezért nem is érdemes hagyományos értelemben vett albumként közelíteni hozzá: ez inkább egy hangzó térélmény, amely türelmet és nyitottságot kér a hallgatótól. Nem minden pillanata könnyen befogadható, viszont ha sikerül ráhangolódni, akkor valóban különleges utazást kínál – olyat, amelyben a zene, a szöveg és a természet hangjai végül harmonikus egységet alkot.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: La bufera, L’addio, La mattanza

2026-ban megjelent album (Liburia Records)

Weboldal: https://www.facebook.com/keda.cds

 

 

Az együttes tagjai:

Brigan

Francesco Di Cristofaro – narrátor, dupla fuvola, mély síp, mandolin, punteiro, buzuki

Andrea Laudante – narrátor, ének, elektronika, elektromos gitár, ütőhangszerek

Ramon Rodriguez Gomez – tambura, pandereta, sámándob, kandzsira, doromb, effektusok

 

Torgeir Vassvik – ének, gitár, doromb, dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. La tundra 03:51
  2. L’Invocazione 01:31
  3. L’occhio 02:32
  4. Nel ventre 05:16
  5. La bufera 04:04
  6. Il sogno 01:54
  7. L’addio 03:35
  8. Il Gamvik Handel 01:11
  9. La mattanza 04:19
  10. L’antico maestro 03:46
  11. La luce 04:22