Zenék a nagyvilágból – DESI: The Soul of Punjab – világzenéről szubjektíven 522/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2026. 04. 29.
Amikor először meghallgattam ezt a válogatáslemezt, rögtön az jutott eszembe, hogy ez az a zene, amivel nehéz mellényúlni – legalábbis számomra biztosan. A bhangra muzsikát ugyanis kifejezetten kedvelem, még akkor is, ha az utóbbi évtizedekben annyiféle irányba ágazott szét, hogy néha már nehéz eldönteni, mi számít még annak, és mi nem. A DESI: The Soul of Punjab ebből a szempontból inkább kapaszkodót ad, mintsem tovább bonyolítaná a képet.
A lemez Kuljit Bhamra produceri munkájához kötődik, aki a brit bhangra egyik meghatározó alakja. Ez a háttér erősen érződik is a válogatáson: a dalok döntő többsége a brit–pandzsábi diaszpóra világából érkezik, így egyszerre hordozza a hagyományos pandzsábi népzene elemeit és azokat a nyugati hatásokat, amelyek az elmúlt évtizedekben beépültek ebbe a zenei közegbe.
Ez a kettősség végig jelen van. A dhol pergő ritmusai, a jellegzetes vokális megoldások – főként Priti Kaur hangját imádom – és a közösségi énekformák egyértelműen a tradícióhoz kötnek, miközben a hangszerelésben és a megszólalásban ott van a pop, a klubzene és az elektronika hatása is. Nem erőltetetten, inkább természetesen, mintha ez a zene mindig is így szólalt volna meg.
A válogatás ereje abban is rejlik, hogy több generáció és többféle előadói attitűd jelenik meg rajta. Vannak kifejezetten táncos, szinte klubba kívánkozó darabok, és visszafogottabb, hangulati elemekre építő számok is, de az összkép mégsem esik szét. Inkább egy ívet rajzol ki, amelyben a bhangra nem stílusjegy, hanem kiindulópont.
Nekem legjobban azok a számok tetszenek, amiben egyértelműen ott van az a bizonyos pandzsábi érzés, amit a ritmusszekció, az ének és a dallam közös játéka teremt meg. Jó példa erre a „Jind Mahiya”, amely a lemez megjelenése előtt harmadik kislemezként jelent meg, és amiben a ritmusszekció hozza a jellegzetes lüktetést, az ének meg bármelyik bollywoodi filmben megállná a helyét, a dallam meg szimplán indiai. Nem ez az egyetlen gyöngyszem a lemezen: hasonló elvre támaszkodik a „Deor De Viyah De Wich”, vagy a Pappi Singh Kenya által előadott „Too Much Ae”.
„Minden szám három téma egyikébe tartozik: Viyah (esküvő), Pyar (romantikus) és Ajoka (kortárs), mindegyik Kuljit jellegzetes stílusával átitatva: a hagyományos akusztikus hangszerek, mint például a dhol, toombi, dilruba és dhad mesteri keveréke a kortárs elektronikus billentyűs hangszerekkel, szekvenszerekkel és lenyűgöző énekkel. Az eredmény a pandzsábi népi örökség vibráló ünneplése – amely hidat képez a múlt és a jelen, a közösség és a kreativitás, a hagyomány és a megújulás között.”
Mindezeken túl nem szabad elfelejteni, hogy a bhangra elválaszthatatlan a tánccal, így érthető módon ezek hatottak rám a legjobban, mint például az albumindító „Sabh Note Waar De” a maga elsöprő lendületével. Ha már itt tartunk, akkor muszáj megdicsérnem Kuljit Bhamra hangszerelési teljesítményét, mert nem sajnálta a különféle hangszereket, de sosem vitte túlzásba, és minden szépen, arányosan szól, az ének nincs elnyomva, sem túlságosan előtérbe helyezve.
Külön érdekes, hogy miközben első hallásra könnyed, felszabadult zenéről van szó, a háttérben nagyon is komoly kulturális és identitásbeli kérdések húzódnak meg. A diaszpóra-élmény, a hagyományok megtartása és újraértelmezése, valamint az otthon és az „idegenség” közti folyamatos mozgás mind ott van ezekben a dalokban – még ha nem is mindig direkt módon.
Mindez nem véletlenül jutott eszembe: a tavalyi WOMEX egyik koncertje, Malkit Singh fellépése is hasonló élményt adott. Ott is azt lehetett érezni, hogy a bhangra nem egy letűnt hagyomány, hanem nagyon is élő, mozgásban lévő zenei forma, amely képes egyszerre múltat és jelent hordozni – és nem mellékesen olyan energiával feltölteni az embereket, olyan pozitív érzésekkel, amelyek napokig bearanyozzák a hallgató napjait.
A DESI – The Soul of Punjab nem akar több lenni annál, ami: egy jól összerakott, szerethető válogatás, amely egy élő hagyományt mutat be különböző nézőpontokból. Nem minden pillanata egyformán erős, és nem is teljesen egységes, de talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a bhangra még mindig a hétköznapok része.
Meghallgatásra ajánlott számok: Jind Mahiya, Sabh Note Waar De, Ik Sundar Sapna Preetan Da
2026-ban megjelent album (ARC Music)
Weboldal: https://www.facebook.com/keda.cds
Az együttes tagjai:
Énekesek
Pappi Singh Kenya
Abira Shah
Mohinder Kaur Bhamra
Heera Group (Kumar & Palvinder Dhami)
Priti Kaur
Premi Johal
Harbir Kaur
Sonia Panesar
Kórus
Sim Kenth
Nirmal Chadha
Amarjit Lall
Harry Marwa
Zenészek
Rohan Roy – hegedű
Gurdev Singh – sarod
Gurbaksh Singh Matharu – dilruba, taar shehnai
Shanti Paul Jayasinha – trombita
Tubsy Dholkiwala – dhol
Jai Singh – khaen
Kuljit Bhamra – ütőhangszerek, harmónium, billentyűs hangszerek, toombi, dhad
Jaswant Singh Jolly – mandolin
Delhi Studio Band – gitár, bansuri
A lemezen elhangzó számok listája:
- Heera Group – Sabh Note Waar De
- Priti Kaur – Deor De Viyah De Wich
- Sonia Panesar – Mainu Nach Lehn De
- Mohinder Kaur Bhamra – Ik Sundar Sapna Preetan Da
- Premi Johal – Pyar Vadhao
- Pappi Singh Kenya – Too Much Ae
- Priti Kaur – Jind Mahiya
- Mohinder Kaur Bhamra – Laung Karade Ve
- Abira Shah – Ni Akh Meri Farki Jaandiye
- Pappi Singh Kenya – Nach Nach Ke Dharti Hila
- Mohinder Kaur Bhamra – Ve Jogi Mundran Walia
- Abira Shah – Nachle Haan Deya
- Harbir Kaur – Wah Ni Wah
- Abira Shah – Channak Channak Chanakaawangi
- Mohinder Kaur Bhamra – Behja Samne
- Harbir Kaur – Ruht Milne Di Ayi
- Priti Kaur – O Sajna