Tari Annamária: Üresre töltve

Az üresség az egyik legfájdalmasabb érzés, amit az ember megtapasztalhat.

Tari Annamária, pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus neve talán nem ismeretlen a pszichológia iránt érdeklődők számára: 2003 óta publikál könyveket, de találkozhattunk vele különböző televíziós műsorokban, podcastokban és videókban is. Több könyvet is szentelt különböző generációk (főként az Y és Z generáció) boldogságkeresésének, kapcsolati dinamikáinak. Ebben a kötetben elsősorban a mesterséges intelligencia, ezen belül is főként a ChatGPT, és az ehhez hasonló „beszélgetős” algoritmusok fiatalokra és gyerekekre gyakorolt hatásaival foglalkozik. 

Olyan korban élünk, amikor hihetetlenül gyorsan változik körülöttünk a világ: a folyamatos technológiai haladással szinte lehetetlen lépést tartani, és a digitális terek jócskán átformálták azoknak az életét is az elmúlt évtizedekben, akik igyekeznek a fizikai valóságban maradni, és nem használják aktívan sem a social média felületeket, sem a mesterséges intelligenciát. Ezeknek a hatása azonban gyakorlatilag bármilyen élethelyzetben kikerülhetetlen - és ez még inkább igaz, ha történetesen szülőként próbál elnavigálni az ember ezen a területen, ahol nincsenek még bevett szabályok, szokások. Az online tér kinyitotta a világot, és új lehetőségeket teremtett a tanulásra és a kapcsolattartásra - azonban korábban elképzelhetetlen veszélyeket is hozott magával, amiket nem szabad félvállról venni. 

Az ember alapvetően "analóg" teremtmény, bármennyi időt is tölt a képernyő előtt: a megfelelő társas - családi, baráti, szerelmi - kapcsolatok nélkül nem tudunk megfelelően funkcionálni. Ezek a kapcsolatok azonban elsősorban az offline térben, élőben tudnak kialakulni, és egyre több kutatás bizonyítja, amit sokan érzünk: hogy a digitális világ térnyerése bizony sok esetben a társas kapcsolatok rovására történik. És a folyamatnak még nincs vége. 

Tari Annamária ennek a trendnek egy specifikus, az elmúlt három évben meghatározó elemével foglalkozik ebben a könyvben: a generatív mesterséges intelligencia-algoritmusok, ezen belül is főként a ChatGPT (és a hozzá hasonlóak) érzelmi fejlődésre, érzelmi érettségre gyakorolt hatását próbálja bemutatni.

„De azt végképp nem gondoltuk volna, hogy a közösségi média érzelmi hatására észrevétlenül kezdenek megváltozni olyan - korábban betonbiztosnak vélt - kapcsolati működések, amelyek az élettel összefüggő érzelmek, az öröm funkciói és vágyfantáziák mellett elkezdik megváltoztatni az élet minőségét, áthuzagolják a saját élet feletti irányítás értelmét, és csökkenteni fogják a kíváncsiság, érdeklődés meglétét. Utóbbi pedig ahhoz kell, hogy valaki élni akarja az életét, ne pedig csak múlatni az időt.”

A szerző által felvázolt kép meglehetősen riasztó: a csecsemők érzelmi szintjén megragadó fiatalokról (és felnőttekről), az algoritmusokra visszavezethető okok miatt öngyilkosságot elkövető tinédzserekről, tagadásba süllyedő vagy agresszívan védekező szülőkről, kiüresedésről és eltávolodásról ír. Kifejezetten ellene van a mesterséges intelligencia „emberszerű" alkalmazásának - amikor valódi, élő kapcsolatokat próbálnak helyettesíteni algoritmusokkal, barátként, párként vagy akár pszichoterapeutaként tekintenek rá, a felhozott példákban főként fiatalok. Részletesen bemutatásra kerül, hogy az ilyen „kapcsolatok" miként rombolják a gyerekek és a kamaszok érzelmi fejlődését, megnehezítve a valóságos tapasztalások és a mindennapi, élő kapcsolatok megélését. Rámutat, hogy a kizárólagos írásbeli kommunikáció (texting) hosszú távon hogyan járul hozzá a napjainkban tapasztalható elidegenedéshez. Keserűen bírálja a technooptimistákat és a milliárdos tech-cégek vezetőit, akik akár a biztonsági előírásokat is átlépik a profit érdekében.

Ahogy a fentiekből is látszik, a kötet egy rendkívül fontos problémakör bemutatására törekszik. A befogadhatóság érdekében (legalábbis gondolom, hogy emiatt) a szöveget időnként elképzelt párbeszédek szakítják meg, amik egy-egy fiktív szituációt mutatnak be a jövőben. Ezek sajnos olvasás közben meglehetősen kizökkentettek, bár kétségtelenül jól - még ha kissé didaktikusan is - alátámasztják a könyv mondanivalóját. Ami viszont kifejezetten hiányzott, az egy forrásjegyzék a könyv végén. Az idézett cikkek és kutatások egy része lábjegyzetelve volt, de én szívesen böngésztem volna egy hosszabb listát további olvasmányokról és egyéb forrásokról.

Minden hibája ellenére az Üresre töltve egy igencsak aktuális témával foglalkozó, fontos könyv. Szülőknek, tanároknak, ifjúsági munkásoknak, és bárkinek ajánlom különösen, aki gyerekekkel vagy fiatalokkal foglalkozik - de minden valószínűség szerint azt is gondolkodásra készteti, aki nem tartozik e kategóriák egyikébe sem. Olvassuk és figyeljünk egymásra!