Főkép

Amikor az együttes korábbi lemezéről írtam, akkor megfogalmaztam a célt, jó lenne látni őket élőben, színpadon. Legközelebb valami nagyobbat kell kívánnom, mert ez bizony teljesült. A 2025-ös WOMEX-en találkoztunk, Tamperében. Ezt írtam az élményről:

„A következő fellépő a koppenhágai AySay volt, akik Luna Bülow Ersahin énekesnő vezetésével gyakorlatilag azt csináltak velünk, amit akartak. Egyes pillanatokban mindenki táncolt, máskor pedig – követve az utasításokat – behunyt szemmel próbáltuk felidézni a szüleinket. Ezek csupán a két végletet jelentették, közben kaptunk egy nagy adag török-kurd-anatóliai elszállós rockzenét. Kétségtelenül az est egyik legjobb koncertjét adták.”

 

Ezek után érthető a vidámságom, amikor levelet kaptam az új lemez megjelenéséről. Egy perc elegendő volt annak megállapítására, hogy semmit nem kopott az AySay-hatás, még mindig megvan bennük a varázslat, amivel azonnal megnyerik a hallgatókat. Amikor megszólal a saz, majd Luna Bülow Ersahin elkezd énekelni, azonmód létrejön a varázs, és otthon érzem magam. Török dallamok keverednek az elszállós muzsikával, párhuzamosan van jelen a múlt és a jelen – erre a mutatványra ilyen színvonalon manapság nagyon kevesen képesek.

 

Akárcsak az előző albumuk, a Mal is nagyon változatos, csak itt – a változatosság ellenére – valahogy egységesebbnek érzem a zenét. A „Hannover” című szám az egyik jó példa erre, a hangszerek hozzák a modernséget, míg a dallam a múltból táplálkozik. Az ének meg mintha egyszerre akarna mindkét térfélen tartózkodni – megjegyzem sikerrel.

 

A zenészek otthonosan mozognak a különféle stílusok között (Aylo/Ha Yali/Xezalamin), szóval ezen a téren nincs változás. Ahogyan például a „Den om en mand (Haline Bak)” alatt keverik az elszállós pszichedelikus gitárjátékot a keleties dallamokkal, az olyan szerves egészet sugároz, amit még a popos momentumok sem törnek meg. Vagy tessék csak meghallgatni a „Lawiko” kántálásszerű éneke, kiegészülve a kísérletező gitárjátékkal, egyáltalán nem mondható tipikus AySay nótának, de még ez is simán belefér az összképbe.

 

Nekem tetszik a három klippes dal (lásd a cikk végén), de legalább ilyen, ha nem jobb a „Govend” a maga rockos gitárjával és keleti dallamával – a hangszerelés előtt le a kalappal, hiszen a doboktól kezdve a szintetizátorral zárva, mindennek megtalálták a helyét ebben a feltűnően rövid, 74 másodperces kompozícióban.

 

Ezt is olyan albumnak tartom, amely felületes hallgatás mellett egybemosódó anatóliai zenének tűnik – pedig ennél sokkal többet tud, elég csak az albumzáró „Ya Tali3een” című számra utalnom, ami egyfajta jutalomjátéknak is tekinthető Luna Bülow Ersahin számára.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Yârimisin, Malala, Govend

2026-ban megjelent album (V2 Records)

Weboldal: https://www.facebook.com/aysaymusic/

 

 

Az együttes tagjai:

Luna Bülow Ersahin – saz, ének, háttérvokál

Aske Døssing Bendixen – dobok, ütőhangszerek

Carl West Hosbond – gitár

 

Közreműködők:

Albin Andersson – basszusgitár

Rasmus Juncker – ütőhangszerek

Viggo Bandholm Jensen – billentyűk

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Yârimisin 04:49
  2. Hannover 03:32
  3. Aylo/Ha Yali/Xezalamin 04:49
  4. Den om en mand (Haline Bak) 02:35
  5. Lawiko 02:19
  6. Haydi Gidelim 03:28
  7. Kücük Hanim 03:25
  8. Malala 02:37
  9. Havîn 00:37
  10. Amed 03:30
  11. Govend 01:14
  12. Ya Tali3een (live at protest, CPH) 01:47