Főkép

Bevallom őszintén, hogy azért imádom annyira az olyan kis kiadókat, mint az Ampersand, mert lehet, hogy nem jelenik meg náluk túl sok könyv, de ami igen, az garantáltan minőségi és egyedi látásmódú. Aki követi a munkásságomat, jól tudja, hogy nem rajongok különösebben a zsánerirodalomért, de azért időről időre teszek egy-egy kiruccanást ezekre a területekre is. A mostani kiruccanásom terepe egy családregénybe oltott thriller vidéke, mégpedig a legjobb fajtából.

 

A Vadak csemegéje csak viszonylag lassan bontakozik ki, de ez nagyon jól áll neki. Elbeszélőnk és tulajdonképpeni főhősünk, Anna a cselekmény kezdetén még csak a húszas évei elején jár, de már nagyon úgy tűnik, hogy menthetetlenül tönkrement az élete. Azt hamar megtudjuk, hogy néhány évvel korábban történ valami a húgával, ami miatt azóta katatón állapotban van, de hogy pontosan mi és miért történt, mindenki számára rejtély. Természetesen egy ilyen trauma az egész, korábban vidám és kiegyensúlyozott családra rányomta a bélyegét, így Emese kötelező gondozása mellett mindenki a maga csigaházába menekült. A szülők is és Anna is.

 

A kötet elején a fiatal lány mindennapjait követjük nyomon, akinek egy kivételtől eltekintve barátai sincsenek (hiszen mindig is ő lesz az a furcsa csaj, akinek történt valami a húgával), akinek normális párkapcsolatra esélye sincs, és aki igyekszik a felszínen maradni, ameddig csak lehetséges. Pethő Balázs nagyon jól eltalálta Anna hangját és karakterét, így a narráció elég hamar magával húzza az olvasókat, hogy ne csak ennek az erősen diszfunkcionális családnak a problémáiba vonódjunk bele, hanem abba az egyre mélyülő drogos spirálba is, amelybe Anna belekerül…

 

„Kinéztem az ablakon, és megláttam a beszélgetésük tárgyát: egy arab pár volt, akik éppen a környéket vagy (tényleg) a HÉV-vagonokat fotózták, videózták telefonjaikkal. A nő hidzsábot hordott, a férfinak hatalmas bajsza volt. A nő mosolya elárulta, hogy tetszik neki, amit a telefonja „szemén” keresztül lát. A férfi inkább koncentrált, mint aki komolyabb megfontolásból komponál képi tartalmat. Szinte biztos voltam benne, hogy nem bevándorlók, hanem turisták, de igazából mindegy is volt. Úgy tűnt, a szentendrei HÉV-re várnak.

– Ezek a kecskebaszók is csak teveháton utaztak eddig. Azt se tudja, mi az a HÉV. Hogy ugorna a Dunába mind! – sziszegte gyűlölettel a fiú. A többiek nevettek.

Persze fogalmuk sem volt, valójában mit gyűlölnek”

 

Aztán történik valami, és hősnőnk immár Angliában tudja meg, hogy húga újra normális lett, amely persze mindennél nagyobb örömhír, de annál jobban adja magát a kérdés: mégis mi történt oly sok évvel ezelőtt, és mi vagy pontosabban ki idézte elő Emese állapotát és ezáltal a családi traumát? A kérdéseket egy thrillerszerű fordulat válaszolja meg…

 

Ami nagyon működik ebben a kötetben, az a narráció és az ehhez kapcsolódó sodrás, az, ahogy visz minket magával a történet, legyen az egy traumákkal megvert fiatal lány lelki válsága, egy szétesőben lévő család struktúrája, vagy éppen egy brutális bűncselekmény históriája. A Vadak csemegéje lehet, hogy „csak” zsánerirodalom, de ott a legmagasabb polcra való.