Főkép

Ahhoz képest, hogy Nancy Vieira előző lemezére (Gente) mennyit kellett várni, ezúttal sokkal hamarabb megérkezett a folytatás, hiszen valamivel több mint egy évvel később már felkerült a világzenei listákra a Remény (Esperança) című albuma.

 

Első nekifutásra kiderült, hogy ez a lemez megint más irányt képvisel, meghittebb, közvetlenebb. Ennek oka nagyobb részben a duó felállásnak köszönhető, a zene sokkal letisztultabb, kissé pontatlanul fogalmazva: egyszerűbb lett. Ami esetünkben nem egyhangúságot jelent, ezúttal a zöld-foki-szigeteki és a brazil zene bájos keverékét halljuk, olyan zenei stílusokat tartalmazva, mint a morna, a coladeira és a bossa nova.

 

Az egymásra hangolódásra jó példa a „Colibri” bossa novája, ami Fred Martins gitárjával és énekével kezdődik, majd csatlakozik hozzá Nancy Vieira éneke, de félidőben még egy laza füttyszóló is belefér. A dallam pont azon a határon van, amikor még nem tudom eldönteni, ez csak nagyon tetszik, vagy már fülbemászónak, emlékezetesnek illik titulálni (videó a cikk végén).

 

Nem ez az egyetlen gyöngyszem az albumon, hiszen rögtön következik a „Saiko Dayo”. Igen, ez egy feldolgozás, amit korábban már hallottam Cesária Évora valamelyik lemezén. Viszont a kettő között akkora különbség van, hogy felületes hallgatás után nem feltétlenül ismerném fel a hasonlóságot – és nincs igazán értelme azon vitatkozni, melyik a jobb, mert tényleg teljesen más felfogásban előadott dalról van szó. Nem tudom mennyire volt tudatos döntés a duótól, de nem ez az egyetlen Évora által is előadott dal feldolgozása (lásd az első videót a cikk végén). Harmadik kedvencként az utolsó számot nevezem meg (Trago Risos), mert ez némileg kilóg a zöld-foki-szigeteki és brazil tengelyből, mivel egy kubai boleró.

 

Egy ideig úgy gondoltam, ez a lemez egyfajta főhajtás Cesária Évora emléke előtt, hiszen a dalok egy részét olyanok szerezték, akik a mezítlábas dívának is írtak, vagy már tőle is hallhattuk. Viszont többszöri meghallgatás után inkább úgy vélem, ez egy évtizedes együttműködés gyümölcse, a két muzsikus szerelemgyereke. Egyszerre meghitt és optimista, visszafogott és helyenként talán melankolikus. Emlékezetes zene, és két, egymást remekül kiegészítő hang – az Esperança jóval több annál, mintsem előzetesen bárki gondolná.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Saiko Dayo, Colibri, Trago Risos

2025-ben megjelent album (Galileo MC)

Weboldal: https://www.facebook.com/nancyvieiramusic

 

 

Az együttes tagjai:

Nancy Vieira – ének

Fred Martins – gitár, ének

 

Közreműködők:

Jorge Cervantes – charango

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Nao Sou Daqui
  2. Colibri
  3. Saiko Dayo
  4. Proeza
  5. Querida
  6. A Paz Que Nasce
  7. Mar Azul
  8. Nem Carnaval
  9. Esperança
  10. Tú Me Acostumbraste
  11. Trago Risos