Zenék a nagyvilágból – Tuuletar: Maammo – világzenéről szubjektíven 513/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2026. 02. 25.
Alig akartam elhinni, hogy a finn hölgyek utolsó albumáról hat évvel ezelőtt írtam a rovatban. A tény ettől nem változik, a Rajatila című korong 2019-ben jelent meg. Betudva a koncerteket szerte a nagyvilágban, és figyelembe véve a feltöltődéshez szükséges elvonulási időt, magyarázható ez a féltucat esztendő. Rajongóként azonban már nagyon vártam, hogy újra elvarázsoljanak kristálytiszta énekükkel.
Már az első lejátszás alatt kiderült számomra, hogy ezúttal sem hibáztak, és egy remekművet alkottak. Harmadszorra az is körvonalazódott, hogy komoly változások történtek a zeneszerzés, hangszerelés terén. A Maammo (magyarul Földanya) elnevezésű album létrejöttéről így írtak:
„Zenéinkben mindig is együtt létezett az ősi energia és az időtlenség, a szülőfalu és a nagyvilág. A nyelv, a hagyományok és a természet iránti szeretetünk ad nekünk támaszt, és emlékeztet bennünket arra, hogy felelősséggel tartozunk Földanyánkért. Ez az album a hidak építésének, a törékeny környezetnek, a sokszínűségnek és mindenekelőtt a reménynek állít emléket.”
Ezúttal a különféle ütőhangszerek olyan dinamikát biztosítanak a zenének, amely kellő hangerőn nemcsak ott dübörög az ember mellkasában, hanem táncra, mozgásra ösztönöz. Jó példa erre az egyik csúcspont és egyben kedvenc számom, a „Hyvänyön loitsu”, ez egyszerre okoz libabőrt, epikus élményt és áradó energiát. Ezt muszáj volt egymás után többször meghallgatnom – klip a cikk végén.
A komplexitást tekintve még ennél is jobban sikerült a következő, „Äitimaa”, nem véletlenül ez a leghosszabb dal a lemezen. Hangulatok és énekstílusok váltakoznak, a visszafogottságtól a katarzisig terjed a paletta. Izgalmasnak találtam, ahogyan a beatbox támogatja az egyre erősebb éneket.
Harmadik kedvencként az egyszem vendéggel (Joanna Słowińska) előadott „Heponi mun (Mój koń nieborak)”-ot nevezem meg. A szlávos indítás után lovagló, galoppozó tempóra váltunk, és élvezhetjük mindazt, ami napjaink Tuuletar muzsikáját jellemzi. Természetesen az album többi szerzeménye is erős, legyen szó a cappella (Kieluvainen) vagy csak pusztán szellős dalról (Gèile).
A Tuuletar tagjai ezúttal úgy tudtak továbblépni, hogy megőrizték elkötelezettségüket a népzenével kapcsolatban, és közben új elemeket illesztettek zenéjükbe. Részemről nincs más tennivalóm, mint várni egy budapesti fellépést, ahol a régi és az új dalok kellő terjedelemben szólalnak meg, a közönség gyönyörűségére. Addig pedig időről időre meghallgatom a Maammo albumot.
Meghallgatásra ajánlott számok: Heponi mun (Mój koń nieborak), Hyvänyön loitsu, Äitimaa
2026-ban megjelent album (Nordic Notes)
Weboldal: https://tuuletar.com/
Az együttes tagjai:
Venla Ilona Blom – beatbox, ének, ütőhangszerek
Sini Koskelainen – ének, ütőhangszerek
Johanna Kyykoski – ének, ütőhangszerek
Piia Säilynoja – ének, ütőhangszerek
Közreműködők:
Joanna Słowińska
A lemezen elhangzó számok listája:
- Kajatesi 01:20
- Hyvänyön loitsu 02:52
- Äitimaa 04:32
- Kylvö 03:21
- Kuule 04:03
- Kevään kajo 03:27
- Etsimme toisesta itseämme 03:00
- Heponi mun (Mój koń nieborak) 03:16
- Kieluvainen 02:32
- Gèile 02:45