Főkép

Hihetetlen érzés megünnepelni egy velünk élő legendát, akire magyarként még külön is büszkék lehetünk. Szerencsés vagyok, hogy ezt megtapasztalhattam, amikor a MÜPA-ban tapssal fejezhettem ki tiszteletemet a 100 éves Kurtág György előtt, egy kifejezetten izgalmas koncert végén.

 

Az esemény a Kettősverseny, op. 27, No. 2 darabbal kezdődött. A kamarazenekarok tagjait itt nem csak a pódiumon, hanem a karzatokon és a földszinten szétszórva lehetett hallgatni. A térhangzás ilyen megtapasztalása egyedülálló élmény, a nagy barát, Ligeti György műveivel is beszélgetünk ilyenkor. Az utolsó tétel utolsó szívdobbanását adó dob elenyésző hangja utáni csend a darab része, amit a zenekarral együtt alkottunk meg.

 

A 90 éves Pierre Boulez tiszteletére írt, Petite musique solennelle folytatta a sort, ami Kurtág minimalizmusának, tömörítő képességének egyik nagyon szép példája, szomorú megemlékezés ez a kortársról. A szakértők Bartókot és Beethovent emlegetik zenei előképként a szerző kapcsán, de én hozzá nem értőként Sibelius hasonló, a sűrítésre irányuló törekvéseit is belelátom ebbe a rövid zeneműbe.

 

A Tétel brácsára és zenekarra következett, ami Bartókot idézve elevenítette meg Beethovent, ezt még az én képzetlen fülem is meghallotta. A bartóki dráma az ő harmadik zongoraversenyével (Bartók III. zongoraverseny, SZ. 119, BB 127) érte el a tetőpontot, hangos ovációt váltva ki a közönségből.

 

A hangverseny első része így bejárta Kurtág pályafutásának fontos állomásait, tisztelegve barátai és tanítói előtt is.

 

A szünet után Beethoven B-dúr vonósnégyes, op. 130 – V., Cavatina (zenekari változat) szolgált bevezetőjéül a koncert második felének operabemutatójához. Jól esett ez a nyugalmas átkötés.

 

Elérkezett a Die Stechardin bemutatója. Az alkotás egy szóló szopránra írt monodráma, a síron túli szerelemről. Négy részben, látomásként mutatja meg a románc születését majd az egyik fél halálával a halál után is megmaradó érzelmeket. A mesélő már nem él, a fiatalon eltávozott Maria Dorothea Stechard hangját az énekesnő Maria Husmann kelti életre, aki kezdetben gyermeki ártatlansággal, majd a saját tragédiáját előre látva vésztjóslóan és végül a síron túlról vágyakozva eleveníti meg (itt szó szerint) a múltat és a magányosnak tűnő jelent. Az utolsó hang után, a kitörő taps előtti némaságban Mártára, a szerző 2019-ben elhunyt feleségére emlékezünk.

 

Micsoda élet, mekkora rock’n’roll, hogy 100 évesen részt veszel a saját operád ősbemutatóján.

 

Őszintén remélem, hogy hallhatok még újabb Kurtág műveket és nagyon sok egészséget kívánok a mesternek.

 

Az est során elhangzott művek:

Kurtág György
Kettősverseny, op. 27, No. 2
I. Poco allegretto
II. L’istesso tempo (quasi più mosso)
III. Presto agitato
IV. Adagio – Largo

 

Kurtág György
Petite musique solennelle – En hommage à Pierre Boulez 90

 

Kurtág György
Tétel brácsára és zenekarra

 

Bartók
III. zongoraverseny, SZ. 119, BB 127
I. Allegretto
II. Adagio religioso
III. Allegro vivace

 

Beethoven
B-dúr vonósnégyes, op. 130 – V., Cavatina (zenekari változat)

 

Kurtág György
Die Stechardin – ősbemutató


Közreműködik:

Maria Husmann – szoprán
Pierre-Laurent Aimard – zongora
Szűcs Máté – brácsa
Fenyő László – cselló
Concerto Budapest

 

Vezényel:

Keller András

 

Alkotók:

Librettó: Christoph Hein
Hangszerelés: Serei Zsolt
Jelmeztervező: Zoób Kati
Színpadra állító: Káel Csaba