Zenék a nagyvilágból – Bran: Galette complète – világzenéről szubjektíven 512/1
Írta: Galgóczi Tamás | 2026. 02. 18.
Azzal kezdem, hogy ez a Bran nem az a Bran, amelyet gyakorta lehet látni koncerteken Magyarországon. Ez a Bran ugyanis 1999-ben Prágában alakult, és elsősorban cseh nyelvterületen ismert. Ez már a sokadik nagylemezük, és bár egyetlen korábbi korongot sem hallottam, mivel a kiadó ajánlotta, úgy döntöttem teszek egy próbát.
A zenekar kelta irányultságát jelzi a címválasztás és a borítókép, ami egy kelta-breton finomságra utal. Mondjuk egyszer szívesen megkóstolnám a hajdinalisztből, sonkával és tojással készült palacsintát, de persze a szimbólumot is érteni vélem. A középen látható sárga korong tojáson kívül a napot jelképezi, a körülötte lévő vonalak nem csupán a palacsinta szélét, hanem a színekkel kiegészítve meg a tengert, a szárazföldet, a hullámokat, a dűnéket, az éjszakát – vagyis úgy nagyjából mindent, ami az élethez, a világunkhoz tartozik.
A jelek szerint későn érkeztem, mert saját bevallásuk szerint ez az album egyfajta átmenetnek, köztes állapotnak tekinthető. Korábban a francia nyelvű dalok jellemezték az együttest, viszont most a számok felében csehül éneklik Vojtěch Jindra gitáros szerzeményeit, és ezekben mintha már a zenében is új utakra lépnének. Ennek ellenére a Galette complète nagyon egységes, és végig olyan érzésem volt, hogy ott ülök a muzsikusok mellett, és úgy élvezem a zenét.
Vojtěch Jindra ezzel kapcsolatban ezt mondta: „Megpróbáltuk a lehető legjobban megragadni, hogyan szól a zenekar élőben – mindannyian egyszerre, néhány nap alatt vettük fel a dalokat, és többnyire az első vagy a második próbálkozást választottuk. Nem a tökéletességre törekedtünk, hanem inkább a hitelességre.”
Nemcsak a nyelvi kettősség jellemzi a lemezt, hanem a táncolható, tempósabb számok (Bergere allons doux), valamint a nyugisabb, dallamokra, líraiságra koncentráló dalok (Já bych šel za milou) közötti ellentét. Tetszik, ahogy használják a visszafogottságot, illetve az áradó energiát. A hangszerelést nem viszik túlzásba, viszont amit használnak, az hozzátesz valami pluszt az adott kompozícióhoz. Jó példa erre Robert Fischmann zongorája a „La blanche biche” tételben. De említhetem a zongorával induló „Bergere allons doux” című számot, aminek a kórusa forradalmi indulóra emlékeztet.
Befejezésül adódik a kérdés: ha átmeneti állapotban ilyen zenére képes a Bran együttes öt muzsikusa, akkor milyen lesz majd a következő, és azon vajon merre haladnak tovább? Az az út visszavezeti őket a kelta zenéhez, vagy valami egyedit hoznak létre? Remélem, nem kell évekig várnom a válaszra.
Meghallgatásra ajánlott számok: Žízeň, O mořích, Bergere allons doux
2025-ben megjelent album (IndieScope)
Weboldal: https://branband.cz/
Az együttes tagjai:
Robert Fischmann – ének, fuvola, síp, billentyűs hangszerek
Vojtěch Jindra – akusztikus gitár
Tomáš Görtler – harmonika, ének
Petr Mikeš – basszusgitár
Vítězslav Patočka – dob
A lemezen elhangzó számok listája:
- S bílou laní
- O mořích
- Bergere allons doux
- Já bych šel za milou
- La blanche biche
- Tajná znamení
- Galette complète
- Entre le bœuf et l’âne gris
- Žízeň
- Ar menez
- Guerre, guerre, vente, vent
- O přístavech