Főkép

Előzetesen egyáltalán nem terveztem írni erről az albumról, de aztán eszembe jutott, hogy a 2015-ös budapesti WOMEX-en láttam élőben Wu Man koncertjét, aki ugyanúgy a kínai lanton (pipa vagy pi-pá) játszott, és mennyire élveztem. Ezért aztán belehallgattam a lemezbe, és valami megfogott benne. Ettől kezdve nem volt megállás.

 

Újabb előadó, akiről sosem hallottam korábban, de ez önmagában nem jelent semmit. Az életrajzából kiderült, hogy Kínában született, ott tanult meg ezen a hangszeren játszani. Később Japánba, majd az USA-ba költözött, és ez nagy hatással volt a látásmódjára, mivel ez idő alatt különféle zenei stílusokat tanulmányozott.

 

Ettől függetlenül úgy gondolom, a mostani album egy teljesen más kategóriát képvisel az életműben, hiszen korábban nem volt példa ilyen komplex hangszerelésű és felépítésű művekre. Felfogható úgy is, mint egy természetes fejlődés következő állomását, ahol a hagyományos kínai és a klasszikus nyugati zene találkozik, és egymással összhangban teremtenek meg valami újat.

 

Nem csupán arról van szó, hogy a kínai kompozíciókhoz a nyugati klasszikus zenében használatos hangszereket társított – mint amilyen például a hegedű vagy a rézfúvós hangszerek – hanem ezekben a számokban mindkét kultúra teljes értékűen van jelen. Az számomra természetes, hogy hol ez, hol az kerül előtérbe, de végleg egyik sem tűnik el.

 

Ezúttal nem tudok egyetlen számot sem kiemelni, annyira egységes színvonalúnak tartom a lemezt. Legfeljebb részleteket tudnék kiemelni, mint amilyen például a „Dreams Echo with the Past” alatt egymásnak feleselő pipa és cselló.

 

Azt mindenesetre tudni kell, hogy az utolsó két szám független a korábbiaktól, Gao Hong más indíttatásból komponálta ezeket, nem sokkal a COVID után:

„Végre éreztem egy reményszikrát. Ezt az örömöt és megkönnyebbülést szerettem volna a zenén keresztül kifejezni. Az Ünneplést a túlélés, a rugalmasság és az életbe való visszatérés várakozásának tisztelgéseként képzeltem el – együtt. Tisztelni akartam az ünnepeket, a békét, a szépséget, a családot és a szeretetet – egyetemes pillanatokat, amelyek emlékeztetnek minket arra, mit jelent élni.”

 

Minden szám történetet mesél el, és ezek az eltérő hangulatok szinte életre keltek előttem, amikor becsukott szemmel, kellő hangerőn hallgattam a zenét. Ez egy kísérletező album, amely alatt nem csupán a két, egymástól eltérő zenei kultúra egyesítését értem, hanem bizony Gao Hong is kísérletezik a hangszerén, új játékmódokat, technikákat használva (például a „The Dragon Flies” végén).

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Dreams Echo with the Past, Joy and Celebration

2026-ban megjelent album (Naxos World)

Weboldal: https://www.facebook.com/gao.hong.56

 

 

Az együttes tagjai:

Gao Hong – pipa, zeneszerző

 

Közreműködők:

Royal Philharmonic Orchestra

„The President’s Own” United States Marine Band

 Michael Poll – karmester

Darren Y. Lin – karmester

 

A lemezen elhangzó számok listája:

FLYING DRAGON CONCERTO《飛龍琵琶協奏曲》

[pipa és zenekar]

a Royal Philharmonic Orchestra közreműködésével - 9:07

  1. Pt. 1: A Dragon’s Lament – 4:48
  2. Pt. 2: The Dragon Flies – 4:19

 

GUANGXI IMPRESSION《廣西印象》

[pipa és zenekar]

a Royal Philharmonic Orchestra közreműködésével - 14:23

  1. Movement I: Tiao Dan Dance – 4:39
  2. Movement II: Summer Cicadas – 8:06
  3. Movement III: Celebrating the Harvest – 1:38

 

REMINISCENCES《故園情》

[pipa, fagott és zenekar]

a Royal Philharmonic Orchestra közreműködésével - 12:23

  1. Pt. 1: Memories of Home – 5:41
  2. Pt. 2: Dreams Echo with the Past – 5:11
  3. Pt. 3: Whispers of Home – 1:31

 

YUE XING [MUSICAL JOURNEY]《樂·行》

[pipa és zenekar]

a Royal Philharmonic Orchestra közreműködésével - 12:44

  1. Pt. 1: Following the Heart – 6:14
  2. Pt. 2: Paths and Cultures Entwined – 3:53
  3. Pt. 3: Music Beyond the Horizon – 2:37

 

CELEBRATION《歡慶》

[fúvószenekar] (Live)

 „The President’s Own” United States Marine Band közreműködésével - 8:36

  1. Pt. 1: Dancing Together – 4:33
  2. Pt. 2: Joy and Celebration – 4:03