Főkép

Végre! A Góbé együttest a második nagylemezük miatt szerettem meg, és ez a vonzalom évekig tartott, egészen addig, míg a tagcserék után meg nem változott a zenéjük. Én ezt az időszakot útkeresésnek és hullámvölgynek gondolom, és bevallom őszintén, magukra hagytam őket. Azért nem írtam le őket véglegesen, mert egy-egy koncert erejéig azért követtem a pályafutásukat, de rendre azzal az érzéssel távoztam, hogy ez még mindig nem az igazi.

 

Aztán tavaly végre olyat villantottak, amiért muszáj volt az Élem albumot többször meghallgatnom, és kíváncsian vártam a karácsonyra időzített lemezt. És igen, ezen ugyanaz a változatosság, műfaji sokszínűség köszön vissza, mint amiért annak idején megszerettem a Góbét.

 

Az egyik csúcspont nyilván az albumindító „Páva”. Sárkány Bertalan dobolása azonmód Afrikába repített, amit csak felerősített Afrikora Lamine korajátéka. Aztán becsatlakozik a „Hej páva” című magyar népdal, és ebből egy olyan izgalmas világzene kerekedik, amit mostanában nem hallottam hazai lemezen. Ráadásul megadják a módját, hiszen majd hét percen keresztül feleselnek egymással a különböző kultúrák, hogy aztán egy közös finálé után hagyják abba a zenélést.

 

A következő kedvencem a „Világ Muzsikása”, mert ebben a Góbé tagjai és Oscar Beerten olyan muzsikát hoztak létre, ami igazi hűha élményt okozott. Ebben is markánsan jelen van a magyar népzene, de mellé kelta ízeket csempésztek, és mintha még valami más – talán északi hangulat – is lenne benne. Ezek így együtt egy ellenállhatatlan, mozgásra ingerlő, valamint fülbemászó dallammal bíró nótát alkotnak, ami simán lehetne rádiós sláger.

 

Harmadik favoritnak pedig az albumzáró „RAPszódia”-t nevesítem, mert talán ez példázza a legjobban a Góbé nyitottságát. Az ecthe népzeneként induló szám átvált rappelésbe, hogy aztán elcsábuljon, és visszatérjen a népi gyökereibe, majd hol erre, hol arra kanyarodik a zene. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet a szövegekre, melyek szerintem jóval többek a megszokott népi fordulatoknál. A visszakacsintás a „felvirágozásra és a kiteljesedésre” mindenképpen plusz pontot érdemel.

 

A Túl világon album nem csupán azt mutatja meg, mennyire nyitottak ezek a zenészek, és a countrytól a rockzenéig, a bluestól az elektronikáig minden iránt érdeklődnek, mi több, képesek ezeket el is játszani. Vitathatatlan, ők hatan komolyan gondolják a népzene modernizálását, mert miközben ismerik és tiszteletben tartják az előttük járó zenészek hagyatékát (például a Muzsikás), határozott elképzelésük van arról, mit és hogyan akarnak játszani. A lemez sokszínűsége, a hangszerelés finomsága és a közreműködők sokasága egy olyan világot tár elénk, ahol a magyar népzene és a kortárs stílusok találkozása tökéletes harmóniát alkot. Hallgatása közben az ember élvezi a zenét és újra rájön: mennyire sokszínű és inspiráló lehet a világzene, ha a művészek mernek kísérletezni és a határaikat feszegetni.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Páva, Világ Muzsikása, RAPszódia

2025-ben megjelent album (Launching Gagarin Records)

Weboldal: https://www.facebook.com/GobeZenekar/

 

 

Az együttes tagjai:

Várai Áron – ének, ütőhangszerek, furulya, magyar duda

Rigó Márton – hegedű, ének, rap

Vizeli Máté – brácsa, hegedű, gitár, koboz, ének

Egervári Mátyás – cimbalom, tamburabrácsa, macedón duda

Hegyi Zoltán – nagybőgő, basszusgitár

Czupi Áron – dob, ütőhangszerek, ének

 

Közreműködők:

Oscar Beerten – hegedű

Budapesti MediCantare vegyeskar

Zajnal – Kovács Gábor, Tamás Boldizsár, Schneider Róbert, Moldván Zsolt

Afrikora Lamine – kora

Sárkány Bertalan – ütőhangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Páva
  2. Indulóban
  3. Rebeka
  4. Árva
  5. Miért kell?
  6. Nádas (két duda keringő)
  7. Világ Muzsikása
  8. Beboruló
  9. RAPszódia