Főkép

Picit meglepődtem, amikor zenehallgatás közben megnéztem, mit írtam korábban erről a francia együttesről. Ugyanis kiderült, nem csupán az előző, 2021-ben megjelent albumuk szerepelt a rovatban, hanem már a 2018-as korongjukat is méltattam. Ilyenkor szembesülök azzal a ténnyel, hogy már több mint tíz éve foglalkozom intenzívebben világzenével.

 

De nem azért vagyunk itt, hogy évfordulókról elmélkedjünk, elvégre a tizenötödik születésnapját sem tavaly ünnepelte a Cumbia Chicharra tagsága. Az tavaly megjelent ötödik lemezük szerintem legfeljebb az elhivatottságukat jelzi, no meg azt a tényt, hogy nem preferálják a minden évben menjünk stúdióba és készítsünk új anyagot mentalitást.

 

A Quinto Mundo (Ötödik világ) című album zenei téren nagy újdonságot nem hozott, viszont megtartották mindazt, amiért eddig is kedveltem őket. A cumbia még mindig meghatározó náluk, és ugyanolyan laza természetességgel ötvözik más stílusokkal, mint korábban. Hangszerek terén pedig fúvósokkal és elektronikával dúsítják a hangzást (Tonada de luna llena), amit még mindig Patricia Gajardo énekével egészítenek ki. Bárhonnan indulnak el, a végeredmény egy táncolható muzsika lesz, amely bármely péntek esti bulin megállja a helyét.

 

A változatosságot olyan dalok garantálják, mint a popos, fúvósokkal megtámogatott „Sueño de Domingo”, vagy a harmonikával felvezetett echte cumbia, amiben kivételesen Romain Davidico énekel Gajardo helyett. Cumbiaként kezdődik a „Lunatica”, csak aztán az egész eltolódik egy funkos, kísérletezős egyveleg felé, főleg a basszusgitár jelent újdonságot az előző számokhoz képest.

 

Nem maradunk feldolgozás nélkül sem, hiszen megkapjuk Simón Díaz 1973-as slágerét, a „Tonada de luna llena” modernizált verziója gyorsabb tempójával és a gazdagabb hangszerelésével nyerte el a tetszésemet. Jamaica is beköszön a „La chica que no te deja dormir” alatt, a reggae és a dub lüktetése ellenpontozza François Escojido zongoráját és persze Patricia Gajardo hangját.

 

A Quinto Mundo pontosan olyan lemez, amely nem kívánja megváltani a világot, csupán arra törekszik, hogy az emberek jobban érezzék magukat. Nevükkel ellentétben a zenéjükben a cumbia szerintem mára kisebbségbe szorult, illetve annyira átalakult, hogy nyugodtan nevezhetjük világzenének. Nekem mindenesetre tetszik, amit csinálnak, mert ez a sokszínűség csak még jobban kiemeli a cumbiában rejlő lehetőségeket. Ehhez csak megfelelő elképzelés és kellően képzett muzsikusok kellenek. Azért lassan ideje lenne egy budapesti koncertnek.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Tonada de luna llena, Sueño de Domingo, La chica que no te deja dormir

2025-ben megjelent album (Music Box Publishing / L'Autre Distribution)

Weboldal: https://www.facebook.com/CumbiaChicharra/

 

 

Az együttes tagjai:

Patricia Gajardo – ének

Romain Davidico – ének, harsona

César Bouteau – konga, tumba, tambora

Olivier Boyer – ének, guira, campanas, shekere, cintányérok

Maxime Marachélian – dobok, ütőhangszerek

Benjamin Charras – basszusgitár, gitár

Sébastien Ruiz Levy – légkürt, kornet

François Escojido – billentyűs hangszerek, harmonika

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Sueño de Domingo
  2. El gusto
  3. Lunatica
  4. Estallido
  5. Yacumama
  6. Tonada de luna llena
  7. La chica que no te deja dormir
  8. Esa manera
  9. Le train de Toulouse