Főkép

Shiokawa Yuuko és Schiff András zenészházaspár 2024-ben megjelent Brahms–Schumann albuma egy olyan romantikus kamarazenei világba vezet be, ahol az intimitás nem érzelgősségből, hanem gondolati mélységből fakad. A programválasztás önmagában is beszédes: Robert Schumann és Johannes Brahms művei nemcsak történetileg, hanem emberileg és esztétikailag is szorosan összefonódnak. Ez a felvétel nem pusztán két zeneszerző egymás mellé helyezése, hanem egy szellemi kapcsolat zenei lenyomata.

 

Schumann hegedű–zongora művei különösen érzékeny terepet jelentenek az előadók számára. A formai szabadság, a hirtelen karakterváltások és az érzelmi végletek között mozgó zenei anyag könnyen válhat széttartóvá vagy túlfűtötté. Shiokawa és Schiff értelmezésében azonban Schumann zenéje világos ív mentén bontakozik ki. A hangsúly nem a szélsőséges affektusokon, hanem a belső folyamatokon van: a motívumok egymásba alakulásán, a hangulatok finom eltolódásain. A hegedű hangja beszédes, de sosem túlzó; a zongoraszólam nem kísér, hanem aktív partnerként vesz részt a zenei gondolkodásban.

 

Brahms művei egészen másfajta koncentrációt igényelnek. Itt a súly, a sűrű szövés és a formai fegyelem kerül előtérbe. Schiff András Brahms-értelmezése régóta etalonértékű, és ez a felvétel is azt mutatja, hogy a strukturális tisztaság nem zárja ki az érzelmi mélységet. A zongoraszólam masszív, mégis rugalmas, a belső szólamok gondos kidolgozása pedig különösen jól érvényesül a kamarazenei szövetben. Shiokawa Yuuko hegedűjátéka ehhez világos, fókuszált tónussal kapcsolódik: hangja nem vastagítja el Brahms zenéjét, inkább átláthatóvá teszi annak sűrűségét.

 

A lemez egyik legnagyobb erénye az a fajta együttlélegzés, amely a két előadó kapcsolatát jellemzi. Ez nem a spontaneitás látványos gesztusaiban, hanem a tempóválasztásokban, a tempók mikroszintű alakításának finomságaiban és a frázisok természetes lezárásában érhető tetten. A zene sosem véletlenszerűen „történik meg”: minden megszólalás mögött világos koncepció érződik.

 

Külön figyelmet érdemel az a mód, ahogyan a Schumann–Brahms kapcsolat zeneileg is értelmeződik ezen a lemezen. Bár Schumann törékenyebb, belső vívódásokkal teli világa után Brahms zenéje nem lezárás, hanem egyfajta továbbgondolás – mintha ugyanazok a kérdések más nyelven, szigorúbb formában szólalnának meg –, a két zeneszerző és a darabok sorrendjének megváltoztatása alapjaiban rajzolja át ezt az ívet. Az itt hallható koncepció tudatosan a folyamatosságot hangsúlyozza, és az előadók értelmezésében Schumann és Brahms nem egymás ellenpontjai, hanem egyazon gondolkodás két arca.

 

Ez a felvétel nem a romantikus túlzások kedvelőinek szól, hanem azoknak, akik a kamarazenében az intellektuális mélységet, a belső arányokat és a hosszú távú zenei gondolkodást keresik. Shiokawa Yuuko és Schiff András Brahms–Schumann lemeze csendes, koncentrált és rendkívül igényes megszólaltatása ezeknek a kompozícióknak – olyan felvétel, amely nem azonnali hatásával, hanem maradandó jelenlétével győz meg és éppen ezért rengeteg időt igényel egy érett kritikai kiértékelése is.

 

 

 

Előadók:

Shiokawa Yuuko – hegedű

Schiff András – zongora

 

Elhangzó szerzemények:

Johannes Brahms (1833-1897)

1-3. Violin Sonata No. 1 in G major, op. 78

 

Robert Schumann (1810-1856)

4-7. Violin Sonatas No. 2 in d minor, op. 121