Zenék a nagyvilágból – Parno Graszt: Suttog a szél – világzenéről szubjektíven 506/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2026. 01. 11.
Tavaly két koncerten voltam a Budapest Parkban, ahol olyan együtteseket láttam, akiket szeretek, de sajnálatosan ritkán van szerencsém az élő fellépéseiken részt venni. Ilyen a paszabi Parno Graszt zenekar, akik nem viszik túlzásba a lemezkészítést, hiszen ezt megelőzően 2020-ban jelent meg albumuk. Igaz, stúdiózás helyett inkább koncerteznek. Arra most nem térek ki, milyen viszontagságos út vezetett a mostani ajánlóm megszületéséig, mindenesetre tanúságos volt, ezt újra kell gondolnom a jövőben.
A szeptemberi koncert csak megerősített abban, hogy az Oláh József vezette társulat a népszerűséget tekintve ott van a legmenőbb magyar bandák között, teltház fogadta őket a Budapest Parkban, és az is sokatmondó, hogy a számok többségét őszinte lelkesedéssel és átéléssel énekelte a jelenlévők többsége. A régi nagy slágerek (Már nem szédülök) mellett természetesen erről a 2024-ben megjelent albumról is játszottak számokat.
A Suttog a szél korong első hallásra megszeretteti magát, fülbemászó dallamok, intelligens szövegek (A szív dobbanása), roma muzsika sorjázik szépen egymás után. Az óhatatlanul elkerülhetetlen újrahallgatások alatt aztán érkezik a felismerés, mennyire jó muzsikusok alkotják a Parno Graszt tagságát, és mennyire jó zeneszerző Oláh József.
Kedvenceim közé elsőként a címadó „Suttog a szél” került, ami számomra az album egyik letisztult, legőszintébb darabja. Van benne valami megfoghatatlan nyugalom és belső feszültség egyszerre, amitől újra és újra visszatérek hozzá. Nem akar nagyot mondani, nem akar hatásvadász lenni, egyszerűen csak működik – dallamban, szövegben, hangulatban. Ugyanez igaz a „Fújj meg szél”-re is, amely a klasszikus roma zenei hagyományokra építve hozza azt az időtlen érzést, ami miatt a Parno Graszt zenéje generációktól függetlenül képes megszólítani a hallgatót.
Különösen izgalmas számomra a „Piros lett a paradicsom”, amely délszlávos indítással vezeti félre az embert, majd szinte észrevétlenül fordul át roma muzsikává. Ez a váltás nemcsak zeneileg működik remekül, hanem jól mutatja azt a nyitottságot és természetességet is, ahogyan a zenekar különböző hagyományokat képes egymás mellé illeszteni anélkül, hogy bármelyik erőltetettnek hatna. Ez a fajta ösztönösség az egész album egyik nagy erénye.
Ha pedig slágerről kell beszélni, akkor nálam egyértelműen „A szív dobbanása” viszi a prímet. Ez az a dal, amely koncerten és lemezen is azonnal működik, és nem véletlenül vált a közönség egyik kedvencévé. Fülbemászó, érzelmes, mégsem giccses, és pontosan azt tudja, amit egy jó Parno Graszt-számnak tudnia kell: összeköti az embereket, legyenek bárhol, bármilyen háttérrel.
Aki teheti, menjen el a január végi Arénás koncertre, mert garantáltan olyan élményben lesz része, ami tökéletes indítása a 2026-os koncertszezonnak. S nem utolsósorban láthat egy energiától duzzadó bulit, ahol átélheti, milyen az, amikor többezer ember együtt énekel.
Meghallgatásra ajánlott számok: Suttog a szél, Fújj meg szél, A szív dobbanása
2024-ben megjelent album (Podium Shows)
Weboldal: https://www.facebook.com/parnograszt/
Az együttes tagjai:
Horváth Sándor – ének, kanál, guiro
Jakocska Rómeó – ének, tambura
Németh István – szájbőgő, kanna
Oláh Heléna – ének
Oláh József – ének, szájbőgő, gitár, tambura
Oláh Krisztián – ének, harmonika
Oláh Viktor – ének, gitár, cajon
Közreműködők:
Paár Julcsi – ének
Bagossy Norbi – ének
Mező Misi – ének
Szirmai Marcell – rap
Szlabik Erik – ének
Pál Antal – szaxofon
A lemezen elhangzó számok listája:
- Haragusznak a cigányok / Angry gypsies
- Nincs énnekem semmim sem / I have nothing at all
- Fújj meg szél / Wind me blow
- O Podrom / O Podrom
- Suttog a szél / Whispering winds
- Sír a szívem / My heart cries
- Khel tu Sanyi / Dance Sanyi
- A szív dobbanása / The beating of the heart
- Piros lett a paradicsom / The tomato has turned red
- Loji Phaba / Red Apple
- Apámnak / To My Father
- Mindig remélni / Always hope