Főkép

Idén, vagyis 2025-ben jelent meg a szlovén Širom trió ötödik nagylemeze, és azt kell mondjam, ha lehet, még messzebbre kalandoztak el azon az úton, amely a zenei világuk mélyére vezet. Eddig sem az egyszerűségről volt ismert a formáció, de ezúttal tényleg olyan zenét alkottak, amelyre teljesen helyénvalónak érzem az alábbi meghatározást:

„…az album vitathatatlanul a csoport rendkívül kollektív zenei folyamatának legélesebb megidézése, amely rusztikus dallamos folklórt, nemzetközi textúrákat, nemlineáris dalszerkezeteket és disszonanciát, valamint egy pezsgő hangulatot ölel fel, amely időnként extatikus rituálénak tűnhet.”

 

Valaki azt mondta velük kapcsolatban, hogy a Širom sajátos hangzásvilága inkább a néphagyományok hangulatát idézi, mintsem közvetlenül idézne valódi dallamokat.

 

Mindezek után azt javaslom, hogy az album meghallgatása előtt helyezkedjünk kényelembe, iktassunk ki minden zavaró tényezőt (tévé, szomszédok, kutya – vagyis a komplett külvilágot), és csatlakozzunk a három idegenvezetőnkhöz. Ne próbálkozzunk mindenáron történetet, képeket társítani a hangokhoz, egyszerűen csak fogadjuk be a muzsikát, és hol megmártózzunk az ismétlések tavacskáiban, máskor meg csak ámuljunk az áttűnések finom hangszerelésén.

 

Kíváncsi lennék, hogy tudják fejben tartani ezeket a bődületesen hosszú számokat, melyeknek az esetek többségében nem tudom, mi köze van a számcímekhez. Mert ugyan kétség sem férhet az improvizáció fontosságához esetükben, azonban egyfajta szerkezet, ha más nem, akkor az ismétlődések tudatosságra utalnak. Emlékeim szerint, amikor a budapesti koncertjüket láttam, nagyon rövid idő alatt beszippantott ez a tényleg semmihez sem hasonlítható muzsika, rokonságot vélek felfedezni a Park Jiha albumokkal, de ez maximum nagyon távoli kapcsolatot jelent.

 

Az a fajta komplexitás, ami a zavarba ejtő című In the Wind of Night, Hard-Fallen Incantations Whisper albumra jellemző, tényleg alkalmas arra, hogy megnyugtassa, lelassítsa a hallgatót. Ellentmondásos módon csend és nyugalom jár együtt ezzel a zenével, és ugyan időnként a kaotikus részekkel is találkozunk, ez így együtt mégis alkalmas az ellazulásra. Teszik ezt úgy, hogy szó sem lehet chill vagy meditációs hangképzésről. Mintha egy teljesen új nyelvet, világlátást kapnánk ajándékba, amelyet önerőből kell elsajátítanunk. A kitartók jutalma ezúttal nem a Szent Grál lesz, hanem egy felejthetetlen élmény.

 

Teljesen feleslegesnek tartom azt keresgélni, hogy milyen hatásokból, forrásokból táplálkozik a trió, mert a végeredmény még utalás szintjén sem tartalmaz ilyen elemeket. Ehhez elég meghallgatni a cikk végi videót, az kellően hosszú, így beazonosíthatóak mindazon stílusjegyek, melyek jellemzőek az együttesre. Egy pillanatig sem kell attól tartani, hogy egyhangú, vagy unalmas a trió zenéje, annál sokkal több hangszert és játékmódot használnak. Továbbra sem kapunk segédletet, útmutatót, sarokpontokat az értelmezéshez, így újfent csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy csukja be a szemét, és adja át magát a zenének – nem fogja megbánni.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: a teljes album

2025-ben megjelent album (Glittereat, tak:til)

Weboldal: https://siromband.si/

 

 

Az együttes tagjai:

Ana Kravanja – hegedű, brácsa, ribab, fuvola, harmonika, keretdob, harangjáték, különféle tárgyak, ütőhangszerek, ének

Iztok Koren – bendzsó, háromhúros bendzsó, gembri, morin khuur, balafon, ütőhangszerek

Samo Kutin – tekerőlant, basszushárfa, harmónium, líra, keretdob, tampura brač, brač, lant, harangjáték, fuvola, akusztikus rezonátor, különféle tárgyak, ének

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Between the Fingers the Drops of Tomorrow's Dawn 16:06
  2. Curls Upon the Neck, Ribs Upon the Mountain 14:30
  3. No One's Footsteps Deep in the Beat of a Butterfly's Wings 03:14
  4. Tiny Dewdrop Explosions Crackling Delightfully 11:53
  5. Hope in an All-Sufficient Space of Calm 03:45
  6. The Hangman's Shadow Fifteen Years On 18:57
  7. For You, This Eve, the Wolves Will Be Enchantingly Forsaken 05:52