Főkép

Ha nem lenne elég egyértelmű a cím alapján, miről is szól ez a színes kötet, hát az alcím biztos segít: Illusztrált útmutató, ami bevezet téged a saját képregényed elkészítésébe. Mindazonáltal még a legkevésbé rajzolni tanít Edward Ross képregénye. Ha mutat is trükköket, azt nem ebből a kötetből kell megtanulni. De azt is jelzi nyomban az elején, hogy a képregényhez nem elég a rajzoló illetve az, ha valaki tud rajzolni.

 

Hiszen a legtöbb képregénynek van története, cselekménye, saját világa, szereplői is, és ha ezeket mind megírta és megrajzolta, aki vállalja az adott feladatot (mert bizony képregényt nem csak egymagunkban lehet ám készíteni!), és elkészül a Nagy Mű, akkor még mindig ott van, hogy hogyan add ki, hogyan juttasd el a potenciális olvasókhoz. Minderről jóval alaposabban mesél a kötet, akkor is, ha nyilván vannak részek, amelyek azért messze bonyolultabbak, mint ami ebbe a 184 oldalba belefért. De ezt jelzi is a szerző illetve az általa rajzolt szereplők. Ross ugyanis egy csapat fiatalt talált ki és rajzolt meg, hogy ők meséljék el, mint kell képregényt készíteni. A kor elvárásainak megfelelően a legkülönfélébb személyiségek alkotják ezt a csapatot, s nem csak abban az értelemben, hogy az egyik mondjuk rajzolni tud, míg a másiknak a sztori kitalálása megy nagyon és így tovább. Mégsem mondanám, hogy Ross túltolja a PC-vonalat (bár bocs, engem kicsit fáraszt, hogy minden rosszról a felnőttek tehetnek…), azzal nincs gond, ha némi elfogadást és együttérzést is próbál közvetíteni a könyv, a világnak ezekre is szüksége van.

 

Meg persze jó képregényekre is, és azt gondolom, hogy ez a kötet tényleg hatalmas segítség lehet elsősorban a kezdő fiatal szerzőknek, de meglehet, a tapasztalt, sokat látott képregényeseknek (íróknak-rajzolóknak illetve olvasóknak egyaránt) is ad egy-egy új nézőpontot, ötletet. Sőt, a történet, a szereplők és a világ kitalálása, megalkotása kapcsán olyan jó tanácsok, ötletek, kreatív megoldások is sorakoznak itt, amelyek bármely történetmesélő műfajban megállják a helyüket.

 

A képregény stílusa nyilván ennek megfelelően fiatalos, vidám, színes (néhol engem a leginkább a Scott Pilgrim-sorozat kapcsán ismert Bryan Lee O'Malley-re emlékeztet), és remekül kihasználja a képregényben rejlő kreatív lehetőségeket. De legalább ugyanekkora erénye Ross könyvének az, hogy túl az ötleteken feladatokat is ad az olvasónak, és egy-egy rövid fejezetbe annyi mindent beletömörít, hogy aki tényleg lelkiismeretesen végigcsinálja ezt a „tanfolyamot”, az biztosan sokkal jobb képregényes lesz utána, mint előtte volt – de lehet, hogy még önmagáról meg a többi emberről is tanul egy csomó mindent.

 

Nyilván meg kell említeni Ross könyve kapcsán Scott McCloud alapművét, A képregény mestersége című kötetet, mely ugyanerről szól jóval tágabb, alaposabb formában (de jó lenne belőle egy új kiadás…), ám az szerintem azokhoz szól, akik már masszív képregényrajongók, míg a Képregény lépésről lépésre azokat is bevonzhatja, akik még nem annyira ismerik ezt a csudálatos médiumot. De szép is lenne, ha általános- és középiskolák kreatív tanóráin is előkerülne!