Zenék a nagyvilágból – Peixe e Limão: Salta! – világzenéről szubjektíven 502/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2025. 12. 10.
Újabb WOMEXes szerzemény, amit igazából csak azért hoztam magammal, mert emlékeim szerint a Muziekpublique igényes albumokat gondozott korábban, melyek mindegyike különleges volt a maga módján. Las Lloronas, Jawa, Toasaves, csak hogy párat említsek az utóbbi időkből. Hasonló egyediséget reméltem a fura nevű, számomra ismeretlen együttestől.
Ezt végül megkaptam, bár nem egészen olyan formában, mint reméltem. Úgy tudnám az első benyomásomat leírni, mint amikor egy kultúrház folyosóján véletlenszerűen benyitunk egy ajtón, és egy kis szobában, amit csak pár gyertya vagy egy olvasólámpa korlátozott fénye világít meg, három muzsikus saját dalaival, akusztikus hangszereken örömzenél. Minden harsányság vagy mesterkéltség nélkül, és a falak mellett üldögél a kislétszámú közönség. Az egész olyan meghitt, hogy muszáj leülni és behunyt szemmel hagyni a hangok áramlását. Önmagában sem a női ének, sem a gitár, sem a cselló nem művel semmi különlegeset, együtt mégis hatással vannak a hallgatókra. Csak itt és csak most. Fényes nappal, a rádióban már biztosan nem érintenének meg, de itt vagyok, jól vagyok és hagyom, hogy átjárjon a muzsika.
Az csak a második-harmadik alkalommal tűnt fel, hogy különféle stílusokat kevernek szinte észrevehetetlenül, ami alatt azt értem, hogy annyira kerek egésznek tűnnek az egyes dalok, aminek következtében eszébe sem jut az embernek elemezni és azonosítani a különféle hatásokat (Valse di mezzanotte).
A trió munkamódszeréről így nyilatkozott Flavia Clementi: „Nincs meghatározott folyamat. Néha a dalok összeállnak jam-ek alatt, utána keresünk dalszöveget. Néha tíz perc alatt írjuk meg őket egy erős ihlethullám után. Máskor tovább tart, amíg a dalszöveg és a hangszerelés tökéletesen illeszkedik. Egy állandó: dalaink mindig a legutóbbi személyes élményeken és érzéseken alapulnak, amelyekben mások gyakran felismerik magukat.”
Tetszik a brazilos bossa-novás lüktetésű-dallamú „Bombom”, ami, ha jól értem, akkor az egyszerűségről, és az olyan apró dolgok megbecsüléséről szól, mint egy bonbon. Az, hogy zeneileg nemcsak az alapok eljátszására képesek, az kiderül a „Quiereme entera” hangszeres részéből. Kellemes meglepetést okozott az utolsó előtti szám (Mary), mert ír zenére egyáltalán nem számítottam (ha jól sikerült beazonosítanom a forrást).
A trió bemutatkozó albuma sokszínű, soknyelvű, különféle hangulatokat és zenéket tartalmaz. Elsőre az egyszerűség tűnik fel, aztán a letisztultság, és ezt vagy szereti az ember – de annyira, hogy gyakran elindítja a lejátszóban – vagy azonnal más lemez után nyúl. Személy szerint mindenkit arra biztatok, hogy tegyen egy próbát, és az esti tea mellé hallgassa meg a Salta! című korongot.
Meghallgatásra ajánlott számok: Valse di mezzanotte, Bombom, Mary
2024-ben megjelent album (Muziekpublique)
Weboldal: https://www.facebook.com/Peixe.e.Limao/
Az együttes tagjai:
Flavia Clementi – ének, ütőhangszerek, shruti
Thomas Van Bogaert – gitár, ének, ütőhangszerek
Federico Bragetti – cselló, ének, ütőhangszerek
A lemezen elhangzó számok listája:
- Bombom 03:14
- Quiereme entera 04:13
- Psy 02:55
- Canto di una lotta 05:06
- Aguas profundas 06:07
- Valse di mezzanotte 03:08
- Sospesa 02:45
- My Palestinian friend 02:32
- Via 02:38
- Tired talks 03:26
- Mary 04:29
- Mirror 04:51