Főkép

Fura, hogy Noura Mint Seymali pont abban az évben adja ki a soron következő lemezét, amikor lehetőségem nyílik őt színpadon látni. Oké, a két dátum között eltelt kilenc év, és ennyi idő alatt bizony elég sokat változott a világ. Szerencsére a hangja ugyanolyan maradt, s erőlködés nélkül képes betölteni a teret: sivatagban, nagyvárosban, koncerttermekben.

 

„Széles témakörökben vannak dalaim: szerelmes dalok, dicsőítő dalok, táncdalok, elbeszélő dalok. Hagyományunkban a különböző forrásokból származó versek összeilleszthetők egy előadásban. Saját maggal kezdem, vannak sorok, amiket én írok, másokat idézek vagy hivatkozom rájuk, ahogy egy dzsesszzenész riffelné a hagyomány egy másik dalát, de az összetett dal mindig új alkotás, és az az okosság, amellyel egy énekes képes a költészetet egyfajta zenei mozaikban szintetizálni, valóban a művészet része.”

 

Ami elsőre megfogott, hogy mennyire rockos a zene. Egyaránt ott van benne a nyugati rock és a sivatagi blues, valamint Afrika és a mór hagyományok – de főként a rock. Az egész produkció felett pedig ott repül, meghatározva a kereteket, az irányt, az érzelmeket Noura Mint Seymali hangja. Azt sem tudom elfelejteni, hogy mindezeken felül ez a zene táncolható, legyen szó rockos, vagy lágyabb pillanatokról, egyszer sem kell megállnunk. A mozgás természetes velejárója ezeknek a számoknak (Guéreh).

 

Az album dinamikája véleményem szerint legjobban a „Knou” című számnál mutatkozik meg a legjobban. Ez alapban egy kicsit vontatott felépítésű, főként a dob és a gitár a hangadó benne, természetesen csak az ének mögött. Egészen addig, míg el nem érkezünk a gitárszólókig, ahol nem csupán felgyorsulunk, hanem a hangsúly is eltolódik a két hangszer irányába. Szintén a hagyományokból merít a „Ch’tib (Naha)”, ebben a dallamon és a gitározáson kívül a hívás-válasz típusú éneket is használják, és ez olyan, mintha a sivatagi éjszakában üldögélnénk a tábortűz körül, hallgatva a többiek énekét, zenéjét, miközben a csillagok figyelnek bennünket. Nálam ez az egyik csúcspont a lemezen, a másik meg a korábban említett, esküvői dal, a „Guéreh”.

 

Fülbemászó, már-már popos dallama van a „Hagala Geyeul” című szerzeménynek, és ez is csak azt erősíti meg, hogy mennyire változatos lett a Yenbett. Remélem egy alapos európai turné következik, és talán még arra is van esély, hogy beiktassanak egy budapesti megállót. Nyilván nem szeretnék kilenc évet várni a következő Noura Mint Seymali korongra, de abban biztos vagyok, hogy ezúttal megérte, mert egy hihetetlenül remek albummal leptek meg.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Guéreh, Ch’tib (Naha), Lebleida

2025-ben megjelent album (Glitterbeat)

Weboldal: https://www.nouramintseymali.com/

 

 

Az együttes tagjai:

Noura Mint Seymali – ének, ardin

Jeich Ould Chighaly – szólógitár

Ousmane Touré – basszusgitár

Matthew Tinari – dobok

 

Közreműködők:

Jeich Ould Baddu – tidinit

El Abghari Chighaly – ének

Ayniyana Chighaly – ardin, háttérvokál

Loubaba N’Guidheye – háttérvokál

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Bidayett Lehjibb 00:57
  2. Lehjibb 03:29
  3. Guéreh 04:06
  4. Wezeun (Lebteït) 01:07
  5. Knou 03:32
  6. Moughadim Karr 02:02
  7. Jraad 02:59
  8. Radatt Lebiyaad 00:33
  9. Tassirit 03:00
  10. El Vaïz (Seni Karr) 02:31
  11. Ch’tib (Naha) 04:57
  12. Wezeun (Vaghou) 02:19
  13. Hagala Geyeul 03:13
  14. Wezeun (Likhal Karr) 00:31
  15. Lebleida 03:48