Főkép

Van valami egészen különös varázsa annak, amikor különböző szigetek zenészei egyszer csak összeülnek, és abból valami új születik. Ilyen volt a Small Island Big Song projekt, ami a Csendes- és az Indiai-óceán szigeteit fogta össze, két emlékezetes lemezen. A Macaronesia Vol. 1 pont ilyen: tenger, akarom mondani óceánjáró zene, amely a Kanári-szigetektől Cabo Verdéig, Madeirától az Azori-szigetekig húz maga után egy halk hullámot. Laza, nyugis, enyhén latinos hangulatú album, de közben benne van mindaz, ami Macaronesia lényege: az atlanti szél, a vulkáni föld nehéz illata, az óceán sója és a partvidék egyszerűsége.

 

A projekt mögött Pablo Quintana és Adê da Costa állnak, akik azt találták ki, hogy olyan zenészeket hívnak össze, akik képesek rá, hogy a saját szigetük hangját hozzák magukkal, és abból közösen építsenek új dalokat. A bookletben szereplő mondat szerint:

„Macaronesia Vol. 1 egy zenei utazás, amely összekapcsolja a múltat és a jelent, a partok közötti kulturális kapcsolatokat pedig zenévé alakítja.”

 

És valóban: a lemez mindvégig megőrzi azt a kettősséget, amikor a folklór tisztán, szeretettel bukkan fel, de már egy modernebb, sokkal szabadabb zenei gondolkodás keretei között. A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy ezen az albumon három kontinens van jelen: Európa, Afrika és Amerika.

 

Nekem azonban mindenekelőtt az énekesek ragadták meg a figyelmemet — azon belül is Sylvie Hernández. A hangja egyszerre bársonyos és melankolikus, latinos és atlanti, finoman ringató, de közben ott van benne az a fajta visszafogott erő, ami minden jó szigetdal sajátja. Amikor egy dalban (La Corriente) ő szólal meg, abban rögtön van valami földközeli, természetes. Mintha csak a parton ülnénk hajnalban, és csendben hallgatnánk, ahogy ébred a tenger.

 

Az egyik megszólaló zenész így fogalmaz a projekt kapcsán:

„La cultura africana llega a Canarias, cruza el Atlántico y regresa transformada.” – vagyis az afrikai kultúra eljut a Kanári-szigetekre, átkel az Atlanti-óceánon, és már átalakulva ér vissza. Talán ez a mondat illik leginkább ehhez az albumhoz, mert az állítás igazából minden égtájra érvényes, hiszen az európai, dél-amerikai és a karibi hatások szintén átkeltek az óceánon, hogy itt megváltozva beilleszkedjenek a szigetek zenéjébe.

 

A dalok hol lassúbbak, hol sodróbbak, van köztük instrumentális (Las Afortunadas), de a hangulat végig egységes: könnyed, zenélős, ízlésesen kevert világzene, amelynek tényleg van lelke. Az az érzésem, hogy ezek a zenészek élvezik, ahogy a saját hagyományaikat egymáséra hangolják — semmi erőlködés, semmi túlzás, csak a közös zenélés öröme.

 

Többször is végighallgattam a lemezt, és egyre inkább úgy érzem, hogy ez pont az a fajta album, amit jó elővenni, ha pihenni szeretnék, vagy csak néhány percre kiszakadni ebből a ködös-nyirkos télből. Nincs benne harsányság, nincs benne ideges kapkodás. Csak az Atlanti-óceán soha meg nem szűnő hullámai és néhány kivételes hang.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: La Corriente, Las Afortunadas, El Lugar Del Que Yo Vengo

2025-ben megjelent album (CAAM)

Weboldal: https://www.instagram.com/macaronesia.entreilhas/

 

 

Az együttes tagjai:

Adê da Costa (Cabo Verde)

Sylvie Hernández (Canarias)

Pablo (Queu) Quintana (Canarias)

Ner Suárez (Canarias)

Roberto Moniz (Madeira)

Ndu Carlos (Cabo Verde)

Olushola Emmanuel (Cabo Verde)

 

Közreműködők:

Yeray Rodríguez

Hilar - ének

Iván Torres

Josslyn

Julia Rodríguez - ének

Ste (YepSoM) - rap

Fattú Djakité - ének

Jurandir da Silva – akusztikus gitár

Yone Rodríguez - dobok

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Aires del Atlántico
  2. Terra Querida
  3. Nos Tradison
  4. Simples Cabverdian
  5. La Corriente
  6. Las Afortunadas
  7. Serteza
  8. Boca Tarde
  9. El Lugar Del Que Yo Vengo