Főkép

Újabb WOMEXes szerzemény, amit azzal a megjegyzéssel nyomták a kezembe, hogy ha szeretem a cigányzenét és a balkáni muzsikát, akkor ezt biztosan szeretni fogom. Bevallom, ilyen felvezetés után kíváncsi lettem, vajon mennyire lesz igaza Emir Fulurijának.

 

Egészen mást kaptam, mint amit előzetesen vártam, de sietek leszögezni, hogy szó sincs csalódásról. Valamiért több rezet és elsöprőbb energiára számítottam, helyette egy változatos, jazz és az előbb felsorolt stílusokból összemixelt, helyenként flamencóval kiegészített muzsikát kaptam, ahol nemcsak Nina Ćorić énekesnő brillírozott, hanem a zenészek is kellő improvizációs lehetőséget kaptak (Iag Bari). Érződik, hogy az együttesben tapasztalt muzsikusok játszanak, akik – és ebben teljesen biztos vagyok – különféle zenei háttérrel rendelkeznek. A sokféleséghez értelemszerűen az is hozzájárult, hogy kellő gondossággal válogatták össze azokat a roma dalokat, amelyeket aztán alaposan átdolgoztak.

 

Nekem bejön, ahogy a roma ének alá balkános-jazzes muzsikát pakoltak. Minden hang precízen a helyén van, ami többnyire előnyt jelent, és csak néha éreztem úgy, hogy egy kis plusz energia hiányzik a tökéletességhez. Úgy vélem, mindez az élő fellépéseknél hozzáadódik, szóval látnom kell őket a színpadon, hogy ezt el tudjam dönteni. Mondjuk az sem rossz megközelítés, hogy ők is a kortárs népzene újraalkotásán fáradoznak, a hagyományok újszerű értelmezésével.

 

Kedvenceim közé tartozik a „Ušti, Ušti Babo”, mert ebben éreztem legjobban a balkáni hangulatot, köszönhetően a rezes szekciónak. Az „Un Cabrito” egy érdekes „koktél”, hiszen Nina Ćorić flamenco éneke keveredik benne a jazzes zenével, keleti ritmusokkal. Bár a flamenco sokkal jobban érvényesül az utolsó számban (Naci En Alamo), és itt a hangszerelés és a tempó is visszafogottabb. Ezt azért hangsúlyozom, mert az album címének megfelelően (Zene a tánchoz) általában gyorsabb, táncolhatóbb dalokat rögzítettek a stúdióban. A „Siki Siki Baba” meg fura módon az olyan filmeket juttatták az eszembe, mint a Macskajaj és az Underground.

 

Többszöri meghallgatás után nagyon jónak tartom a Balkan Zoo & Nina Ćorić második, Muzika za ples című lemezét, mert kellően változatos, mind hangulatát, mind zenét tekintve. Az újszerű, kísérletezős hozzáállás – Mario Rašić érdeme – pedig kifejezetten jó muzsikát eredményez, és itt elég a „Siki Siki Baba” stíluskavalkádjára utalnom. Már csak annyi van hátra, hogy egyszer élőben is lássam őket.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Ušti, Ušti Babo, Siki Siki Baba, A Ćaj Pene Nakije

2024-ben megjelent album (Croatia Records)

Weboldal: https://www.facebook.com/BalkanZooMusic/

 

 

Előadók:

Nina Ćorić – ének

Mario Rašić – basszusgitár

Amir Karalić – gitár

Viktor Lipić – billentyűs hangszerek

Marko First – hegedű, brač

Zvonimir Bajević – trombita

Josip Mimica – klarinét

Mirsad Dalipi – dob

 

Közreműködők:

Mara Bajević

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Kibori
  2. Kalejaca Jaca
  3. Ušti, Ušti Babo
  4. Romano Horo
  5. Siki Siki Baba
  6. Iag Bari
  7. Un Cabrito
  8. A Ćaj Pene Nakije
  9. Diri, Diri So Kerdjan
  10. Naci En Alamo