Zenék a nagyvilágból – OMIRI: Modas Novas e Algumas Velhas – világzenéről szubjektíven 499/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2025. 11. 19.
Az egyik kedvenc portugál zenészem nem hagyta abba, és folytatja áldásos ténykedését, vagyis a terepi felvételeket utólag a stúdióban felturbózza mindenféle effekttel, kiegészítő hangszerekkel, és az egészet úgy mixeli össze, hogy az bármely péntek este házibuliban menő lenne, és persze simán elnyeri a hozzám hasonló rajongók tetszését.
Már maga az album borítója jelzi mire számíthatunk, hiszen a múlt és a jelen ötvöződik a képen, amelyen egy tisztes matróna szemlátomást élvezettel végzi a lemezlovas munkáját, magyarul DJ-skedik. Ezzel még nincs vége a vizuális beavatásnak, hiszen Vasco Ribeiro Casais (ő egyedül alkotja az OMIRI-t), számos videót is készít az albumhoz. Ezen azok az emberek láthatók, akik a mikrofonja előtt énekeltek, zenéltek az adott településen. Van abban valami felemelő, amikor látom, hogy a számok alapját tényleg élő hagyományok alkotják, és mennyien vannak, akik mindezt nem kötelességből művelik, hanem pusztán élvezik, amit csinálnak. A cikk végén rögtön két videó is megtekinthető – érdemes olvasás közben elindítani őket, majd amikor a zene már egy kicsit ismerős, újra elindítani és megnézni a klipeket.
A Modas Novas e Algumas Velhas (Új és régi dalok) című album hanganyagát ugyanilyen gondossággal vágta össze, és lehet, hogy elfogult vagyok, de ez a korong a szememben legalább annyira erős, mint a 2017-es Baile Electronico. A közben eltelt évek alatt sokat fejlődött, és talán elsőre ellentmondásnak tűnik, de miközben a számok szellősek, van bennük tér, mégis sokkal komplexebbek lettek. A változatosságra ezúttal sem lehet panasz, van itt minden, mint a búcsúban, érződik, hogy ezúttal nem egyetlen régió szolgált alapul, hanem – ha jól értettem – ekkor Portugália különféle tájain rögzítette a felvételeket.
Azt gondolom, hogy ebben az esetben is a népzene, a népdalok újraalkotása, a modern és kortárs verzió megalkotásának vagyunk tanúi. Érdekes, hogy ez a törekvés majd minden európai országban felbukkan, és számos alkalommal az elektronika szerves részét alkotja az „új” zenének. Vasco Ribeiro Casais mindezt még azzal a kísérletezéssel egészíti, amely során bizonyos hangszerek megszólalásának, megszólaltatásának új formáit keresi. Egy biztos: ezeket a lemezeket csak kellő alázattal és kíváncsisággal lehetett ilyen színvonalon elkészíteni.
„Elkezdem hallgatni a zenét, és ötletek törnek elő. Miközben hallgatom, arra gondolok: »Egy talpdobhoz hasonló ütem jól hangzana itt«, és elmegyek keresni egy cipészt, aki talpdobon játszik. Aztán előveszek néhány cintányért, és találok egy hölgyet, aki harangokon játszik, aztán szükségem van néhány lábdobra, és megkeresem a lábdob-csoportomat… az összes elektronika, néhány szintetizátor és némi basszus kivételével, a felvételek hangjaiból készült.”
Azt is bámulatosnak tartom, ahogyan ennyi embert sikerült megnyernie a projekthez, és a videókon látszik, hogy nem csupán alkalmi, futó kapcsolatba kerültek a helyiek vele, hanem annál többet vélek látni az arcokon és a szemekben. Egyáltalán nem érzem túlzásnak azt a felvetést, miszerint közelebb kerülünk hozzájuk, és ugyan nem leszünk részei az életüknek, de bizony a megszokottnál intimebb bepillantást kapunk. Így átélhetjük azt a lelkesedést, amit ők éreztek zenélés és éneklés közben.
Bajban vagyok, amikor a kedvenceimet kell megneveznem, mert az album tizenhét dala között nagyon sok tetszik. A „Casaco sem mangas” a korai időkre emlékeztet, az „Ó ti ó tirititi” különlegességét a férfi és női ének váltakozásának köszönheti. Már-már slágeres a saját lányával közösen felvett „A saia da Carolina”, és hihetetlen energiája van a nagy kórussal felvett „Ai Lé” című nótának. Élveztem a „Cala-te aí cachopa” hangszeres sokszínűségét, lüktetését, miként meglepőnek találtam a „Murinheira do andarilho Eito fora” hangszerválasztásait, például a dudát és elektromos gitárt. Azonnal megkedveltem a „Pé com pé” dallamát, és imádtam a „Pasodobre de Mangüeiro (Olvídame)” energiáját.
Ezt a lemezt is muszáj többször meghallgatni, mert elsőre nem lehet minden apró részletet, hangszeres megoldást felfedezni. Most sajnálom igazán, hogy nem voltam jelen azon a WOMEXen, ahol az OMIRI fellépett, és csupán reménykedem egy budapesti fellépésben.
Meghallgatásra ajánlott számok: Ó ti ó tirititi, Ai Lé, Pasodobre de Mangüeiro (Olvídame)
2025-ben megjelent album (Repasseado)
Weboldal: https://www.omiri.eu/
Előadók:
Vasco Ribeiro Casais (OMIRI) – buzuki, braguesas, cavaquinhos, elektronika,
Közreműködők:
Isabel Mano
Amélia Mendonça
Chula d'Águeda
Beatriz Melo
O Gajo
Lara N.C.
Cant'a3vozes
Cantares de Évora
Ana Gil Aperta
Francisco Silva
Grupo de Cantares de Manhouce
Rosa Maria
Joaquim Serra
Manuela França
Aliboria
Xosé Lois Romero
és még sokan mások
A lemezen elhangzó számok listája:
- Casaco sem mangas
- Noite Escura
- Ó ti ó tirititi
- Valentin
- A saia da Carolina
- Ai Lé
- Aqui todos são bem-vindos
- Cala-te aí cachopa
- À entrada desta rua
- Murinheira do andarilho Eito fora
- Tirana
- Se me chega a mostarda à venta
- Pé com pé
- Sem controlar o fogo
- Tenho 7
- Pasodobre de Mangüeiro (Olvídame)
- Valsinha