Főkép

Azért szeretem a WOMEX esti koncerteket, mert rendre találkozom olyan előadókkal, akikről még sosem hallottam, ellenben jók, illetve nagyon jók. Idén több ilyen koncerten voltam, de tízéves világzenei pályafutásom alatt ez volt az első alkalom, hogy élőben lássak a színpadon egy volt kulturális minisztert. Márpedig pontosan ez történt, amikor október 25-én este 11-kor elkezdődött Mario Lucio & The Pan African Band koncertje.

A koncert pont olyasmi volt, amire vágytam, laza koktél, benne Afrika, Brazília és zöld-foki muzsikával, energiával. Kezdés előtt beszélgettem a háttércsapattal, akik érdekes infókat osztottak meg velem Mario Lucióról – és nem utolsó sorban kaptam egy példányt az idén januárban megjelent lemezéből. A teljesség kedvéért még annyit az előadóról, hogy nem csupán előadó és dalszerző, hanem többdimenziós alkotó: ír, fest, gondolkodik, könyvei is jelentek meg már. Mindezeken túl 2011 és 2016 között ő volt a Zöld-foki Köztársaság kulturális minisztere.

Az album tisztelgés az ötven évvel korábbi zöld-foki függetlenség előtt, ugyanakkor a kreol kultúrák, afrobeat-, soukouss- és rumba-gyökerek zenéjének ünnepe is. Ez a kettősség már a lemez címadásában felfedezhető, hiszen az Independance szójáték egyszerre utal a függetlenségre és a táncra. Mário Lúcio (eredetileg így írják a nevét) ezen az albumon olyan tenger-, szél- és emlékhangokból építkezik, amelyek Zöld-foki-szigeteket, az afrikai kontinenst és karibi ritmusokat, valamint a portugál-nyelvű kultúrákat egyaránt felölelik.

 

Ami hallgatás közben elsőre megfogott, az a lüktetés, hullámzás, ami zsigeri szinten megvan a zenében, és ugyan a szövegeket nem értem, valahogy végig éreztem az arcomon a napsütés melegét. A hangszerelésben szintén jól tetten érhető a kulturális keveredés, az afrikai ritmusszekció mellett jól elférnek a brazil rézfúvósok vagy a zongora. Azt mindenképpen jelzésértékűnek tartom, hogy a kilenc szerzemény alig valamivel több mint 38 perc játékidőt jelent. Szerintem ez azt mutatja, hogy a lemez célja nem a virtuskodás, hanem a közvetítés: egy élmény, ami fülbe és lábba egyaránt szól.

 

A hangszerelésben az afrikai ritmusok találkoznak finom elektronikus textúrákkal, analóg és archív hangokkal; az ének finoman úszik a groove-folyam felett. Jól hallhatóan az album él, lüktet, mozgásra ösztönöz. A lírai vokálok, a laza melódiák és a vibráló hangszerelés együtt teremtenek egy olyan atmoszférát, amely egyszerre bensőséges és ünnepi.

 

Az Independance album nemcsak arra emlékeztet, hogy „függetlenek lettünk”, hanem azt is felveti: mit kezdünk azzal az örökséggel, hogyan táncolunk vele, hogyan viseljük tovább.

 

Összességében az Independance lehetőség mindazoknak, akik nyitottak a világzene iránt, de nem csak egzotikumot keresnek: egy lemez, amely történet is, tánc is, gondolat is. Aki kíváncsi arra, hogy Cesária Évora generációjából kit érdemes meghallgatni, az most kapott egy jó tippet – szerintem nem fog csalódni.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Independance, Sabón, Nha Bio

2025-ben megjelent album (Maremusica)

Weboldal: https://mariolucio.com/

 

 

Előadók:

Mario Lucio – ének, gitár

Jery Bidan – gitár

Ricardo Campos – basszusgitár

Rogério Pitomba – dobok

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Independance
  2. Sabón
  3. Maka Maka
  4. Rabidante
  5. Mati Mati
  6. Nha Bio
  7. Codé
  8. Fidjo Grande
  9. Ami Xintadu