Főkép

A Családi barangoló sorozat első kötetében egy négytagú család járja be kis hazánkat keresztbe-kasul, bemutatva jól- és kevésbé ismert helyeket egyaránt. A cím szellemében, vagyis olyanokat, ahol érdekes állatokat is láthat, aki eljut oda.

 

A kötet 18 fejezete ugyanennyi helyet is jelent, ám egy részük összefügg, amennyiben például a Tisza-tó látványosságainak több fejezet is jutott. Ennek amúgy olyan, praktikus okai is vannak, hogy egy ovissal és egy kisiskolással (miként a könyv kiskorú szereplőivel) nemigen fér egy adott napba / kirándulásba több, mint amennyit az adott fejezet elmesél. Ez nekem azért is szimpatikus, mert kirándulás, turistáskodás kapcsán az a tapasztalatom, hogy a kevesebb több, vagyis, hogy jobb rászánni adott helyre több időt, és alaposabban megismerni, átvenni adott hely hangulatát, semmint végigrohanni az összes látnivalón.

 

Az ordas nagy közhely, hogy Magyarországon rengeteg gyönyörű, érdekes hely, látnivaló van, de attól még tény, és ez a szép könyv mindezt úgy bizonyítja, hogy ha szól is néhány alapvető, mindenki által ismert célpontról, sokkal több olyanról is olvashatunk, amelyik korántsem tömegek kedvence. Magam például hiába, hogy a szomszéd faluban nőttem fel, eddig nem is hallottam arról, hogy van olyan, hogy Fülemülék éjszakája Kókán. Pedig ez a kis Pest vármegyei település amúgy tényleg szép, de biztos, hogy századannyian sem hallottak róla, mint mondjuk a tatai Öreg-tóról, illetve a Fényes tanösvényről.

 

Magam sem jártam a könyvben felsorolt helyek mindegyikén, és azt hiszem, az a legjobb ebben a könyvben, hogy maximálisan kedvet csinál a számomra eddig ismeretlen helyek meglátogatásához. De az is nagyon tetszik, hogy azokról meg, ahol már jártam, hasonlókat ír, mint amiket én tapasztaltam, függetlenül attól, hogy ez ugye egy gyerekkönyv, és nem kritizál semmit a felsorolt helyeken. Mégis, ismerős az élmény, és egy-egy szóból, jelzőből, leíró mondatból látom, hogy Czernák Eszter nem puszta marketing kiadványnak írta meg ezt a könyvet. Valódi tapasztalatok nyomán íródott, ez nem is kérdéses, és ez így van jól.

 

Attól még a könyv mese része így is csupán funkcionális. Úgy értem, van néhány jó poén, van néhány valódi jó kis kaland, de alapvetően az oktató-nevelő szándék érződik, szóval elbűvölő, varázslatos vagy csuda izgalmas sztorira ne számítson az olvasó. Ellenben a felidézett helyek varázsa nagyon is átjön, s ez Láng Anna illusztrátor érdeme is. Ő sem holmi turisztikai katalógust gyártott le, egy-egy apróbb részletet épp úgy láthatunk a képein, mint jellegzetes, közismert látványt, de sosem arra helyezi a hangsúlyt, hogy mindent megmutasson. Így bőven marad mit felfedeznie az olvasónak-kirándulónak, legyen bár felnőtt vagy gyerek. Ezzel együtt a könyv képi világa színes, gazdag, nem művészi, de nem is gyerekrajzos – még leginkább a gyerekeknek szóló tévécsatornák jobb fajta animációs filmjeihez tudnám hasonlítani a stílusát.

 

Szóval ez egy remek első kötet, és szerencsére bőven van még ott, ahonnan ez jött, úgyhogy várom a folytatást.