Főkép

Jó pár év eltelt azóta, hogy utoljára Tinariwen albumról írtam, de mentségemre mondom, hogy a tuareg együttes azóta kiadót váltott, akikkel nem sikerült érdemi kommunikációt kezdeményeznem, és ezért elsikkadt az előző három lemezük. Most viszont úgy voltam, hogy egyszerűen muszáj megtudnom, hol tartanak és mit csinálnak jelenleg.

 

Némileg meglepő módon, erre a kérdésre nem kaptam választ, ugyanis az Idrache korong egyfajta válogatásnak számít, amin ritkaságok és négy kiadatlan szám szerepel, és ezek többségét még évekkel korábban írták vagy rögzítették. Ezek alapján teljesen érthető, hogy egyfajta „B oldalas” gyűjteménynek gondoltam ezt a tucatnyi nótát, amelyek okkal maradtak az asztalfiókban, vagy megérdemelten kerültek mellőzésre. Az már az első meghallgatás után kiderült, hogy tévedtem, ezek semmivel sem gyengébbek, mint mondjuk a „Kel Tinawen” vagy a „Sastanàqqàm”. Sokkal helyesebb demóként, vagy az albumokra felkerült számok alternatív változataként hallgatni őket.

 

Ezek a kompozíciók ugyanúgy hozzák a sivatagi blues hangulatot. Amikor becsuktam a szemem, gyakran éreztem úgy, hogy ott ülök a csillagos ég alatt, a homokdűnék tövében, köröttem sötétség, egyedül a tábortűz világítja meg a zenészeket, akik a maguk örömére öntik zenébe bánatukat és örömüket. Már csak a Széchenyi Zsigmond által emlegetett hengergő homok hangja hiányzott a teljességhez.

 

Az Idrache (A múlt nyomai) album dalait 2002-ben, 2006-ban és 2008-ban vették fel, az elsőt körülbelül egy évtizeddel azután, hogy a zenekar nemzetközi ismertségre tett szert. A nyitószám, a „Soixante Trois” az 1963-as mali tuareg felkelésre utal. A dalt a zenekar alapítója és vezetője, Ibrahim Ag Alhabib írta, aki négyéves kisfiúként látta apját meghalni ebben a konfliktusban. A tagok közül néhányan aktívan részt vettek az 1990-es felkelésben, majd a békekötés után ismét a zenélés felé fordultak.

 

Kétségtelen, ezek a dalok jól prezentálják, milyen muzsikával lettek ismertek szerte a világon, és mégis mit kell értenünk a sivatagi blues alatt. Persze ezek a számok nem egyformák, ráadásul a korábban megjelent verzióktól eltérőek. Jó példa erre a „Alkhar Dessouf”, ami attól különleges, hogy Ibrahim Ag Alhabib fuvolán is játszik benne, és alaposan eltér a 2004-es lemezen hallható változattól (például három perccel hosszabb). De ugyanez a másság érvényesül az albumzáró „Tenere Dafeo Nikchan” (ebben többek között női ének is van), vagy a leegyszerűsített „Tenhert” esetében – ilyenkor muszáj meghallgatni minden elérhető verziót, és utána egyenként eldönteni, melyik tetszik jobban.

 

A teljesség kedvéért következzen a négy kiadatlan szám listája:

Amidinin War Hi Toyed

Amoss Idjraw

Azaman Amikankanen

Adounia Nissan

 

Sokat elárul a Tinariwen tagjairól, hogy nem egy best of albumot állítottak össze, hanem inkább ezeket a demókat, kiadatlan felvételeket tették elérhetővé, egyszerre megidézve a korai éveket, és azt a hangulatot, amely mindig jellemezte a zenéjüket. Mégis, ezek a dalok egy kicsit lazábbak és talán kicsit spontánabbak, mint azok, amelyek a stúdióbérlés szabta határidők szorításában születtek. Egy biztos: ideje lenne élőben látnom őket.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Soixante Trois, Tenere Dafeo Nikchan, Amoss Idjraw

2024-ben megjelent album (Wedge)

Weboldal: https://www.facebook.com/tinariwenmusic/

 

 

Előadók:

Ibrahim Ag Alhabib – ének, szólógitár

Eyadou Ag Leche – basszusgitár

Saïd Ag Ayad – ütőhangszerek

Kessa Wallet Hamid – vokál, taps

Wonou Wallet Sidati – vokál, taps

Mina Walet Oumar – vokál, taps

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Soixante Trois 05:13
  2. Assuf Ag Assuf 03:04
  3. Amoss Idjraw 04:37
  4. Azaman Amikankanen 06:10
  5. Adounia Nissan 03:43
  6. Amidinin War Hi Toyed 03:34
  7. Imidiwan Ma Tennam 04:07
  8. Alkhar Dessouf 07:52
  9. Tenere Maloulat 04:12
  10. Tenhert 05:44
  11. Adounia Ti Chidjret 07:22
  12. Tenere Dafeo Nikchan 04:56