Elina Backman: Ha meghal a király

A Maxim Kiadó Pulse válogatásában főleg thrillerek és krimik kapnak főszerepet. Olyan művek, amelyek a lélek legmélyebb bugyrait mutatják be. Innen választottam most olvasnivalót, Elina Backman Ha meghal a király című művével ismerkedtem meg.

Elina Backman Helsinkiben él, média- és marketingszakember. Otthonában vezeti a Book & Wine Clubot, amely egy kis családias könyvklub. Bár a nyüzsgő fővárosban él, mégis tökéletes vidéki hangulatot teremtett nekünk, olvasóknak és aprólékosan mutatta be a regénye helyszínét. A 2500 lakosú kisváros, Hartola 1987-ben királysággá nyilvánította magát, ahol aztán helyi királyok szedik az áldozataikat. Az itt lakók látják, érzik, hogy valami gond van, a lelkük mélyén tudják is, de nem mernek szembenézni a gonoszsággal és elhallgatják az eseményeket. A szőnyeg alá söprés évtizedekig működik, amikor is valaki elkezdni a királyokat egyesével elkapni és megölni.

Két főszereplője van a történetnek: Saana, a frissen munkanélküli újságíró, aki a hirtelen rászakadt szabadságát a nagynénjénél, Hartolában tölti. Egy régi, 1989-ben, a zúgónál történt haláleset felkelti az érdeklődését, és úgy dönt, könyvet ír az esetről. Bár balesetként zárták le az ügye, a lány egyre biztosabb benne, hogy gyilkosság történt. Kutatni kezd és interjúkat készít a városka lakóival. Eközben Jan, gyilkossági nyomozó igyekszik felderíteni egy rejtélyes halálesetet, egy vízbe fulladt férfi ügyében nyomoz, akire korona mintát égettek. Hamarosan újabb holttest kerül elő ezzel a szimbólummal. A szálak Hartolába vezetnek, ahol aztán Saana és Jan útjai keresztezik egymást.

Az idősíkok között is ugrálunk, mert a szerző néhol felvillantja nekünk az 1989-es eseményeket az áldozat szemszögéből. Tökéletesen adagolja az apró kis információmorzsákat, szinte az utolsó oldalig mindenki gyanús a faluban. Néhányan sejtették, mi történik a háttérben, ezért indítéka többeknek is lehetett. Árgus szemekkel kereshetjük az újabb és újabb elejtett félmondatokat, hogy aztán a végén pofon csapjon minket a megoldás.

Sokféle témát boncolgat a szerző: az elmúlás kérdését, a kollektív elhallgatásét, az alárendelt szerepköröket, a magányosságot, a kiégés veszélyeit és a stressz hatásait. Különböző élethelyzeteket mutatja be egyszerre, ám ezek a témák mégis jól megférnek egymás mellett. Sikerült kitüremkedő részek nélkül összegyúrni az anyagot, így az egész történet komplex egészet alkot. Igazi lélektani krimi is, az emberi gonoszság tökéletes leképezése. Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik a skandináv vonalat, és a kevésbé brutális, ám annál gondolkodósabb történeteket.