Főkép

Újabb előadó, akiről még sosem hallottam korábban, pedig az idén megjelent lemeze már a hatodik a sorban. A teljes képhez hozzátartozik, hogy mielőtt szólókarrierjét elindította volna, különféle New York-i zenekarokban játszott, ami egyúttal különféle stílusokat is jelentett. Rock, reggae és persze a latin zenék formálták saját hangját, és persze szociális érzékenységét. Talán nem tippelek rosszul: de időnként mintha punkos szellemiség is átsütne a lemezen.

 

Az első szám (La Vida) megadja az alaphangot, egy rockos-latinos muzsikát kapunk, amit Cecilia Villar Eljuri vezényel le, és amely nem utolsósorban azzal lepett meg, hogy táncolható. Az első hangtól kezdve éreztem a lüktetést, a késztetést a mozgásra. Aztán Eljuri gitározására figyeltem fel, amit Santana játékához tudok hasonlítani, és persze kapunk pár villanásnyi szólót is.

 

Később aztán eltávolodunk a rocktól, legalábbis a „KARMA” sokkal inkább a latinos (szamba?), már-már popos irányt képviseli, és az ének is lágyabb benne. Érdekes, hogy a gitár helyett inkább Steve Sandberg zongorája vonta magára a figyelmemet, pedig egyáltalán nem kapott vezető szerepet. Mielőtt megpróbálnánk beskatulyázni az énekesnőt, érkezik a „Cambio”, amiben érzek némi jazzt (főként a zongora miatt), és ekkor már három, jól beazonosítható elemből tevődik össze a zene.

 

A többnyire spanyol szövegeket sajnos nem értem, de biztos vagyok benne, hogy a politikai aktivistaként ismert Eljuri határozott véleménnyel van a közelmúlt eseményeivel kapcsolatban. Bevándorlóként úgy sejtem, van tapasztalata a világról, és a saját eszközeivel arra igyekszik bátorítani a hallgatókat, hogy ne féljenek, és szólaljanak meg az érdekeik, a jogaik védelmében.

 

Legjobban a címadó szám tetszett ritmusa (rumba?) és emlékezetes dallama miatt, pedig ebben nincs meg a „La Vida” energiája, inkább lágy lüktetéssel hálózza be a hallgatót, és nem utolsósorban mintha egy csipetnyi karibi íz is lenne benne. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy Cecilia Villar Eljuri hangjáról inkább a nyár és a napsütés jut az eszembe, nem pedig a politikai tiltakozás. Egy interjúban ezt mondta a lemezről:

„Ez az album válasz arra a pillanatra, amelyben élünk. Alig várjuk a változást, nekünk kell változást teremtenünk. Sürgős. A kapcsolat és a cselekvés iránti igény soha nem volt nagyobb. Itt az ideje, hogy felemelkedjünk, hogy felszólaljunk, hogy meggyújtsuk ezt a lángot, és az átalakulásért küzdjünk.”

 

Arra nem sok esélyt látok, hogy valaha élőben élvezhetem Cecilia Villar Eljuri gitározását, ahhoz túlságosan messze élünk egymástól. Így egyelőre beérem a mostani lemezével, ami kellőképpen felvidít ebben az esős szeptemberben.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: La Vida, KARMA, Así es el Mundo

2025-ben megjelent album (Manovill Records)

Weboldal: https://www.eljurimusic.com/

 

 

Előadók:

Cecilia Villar Eljuri – ének, elektromos és akusztikus gitár, orgona, szintetizátor, elektronikus ütőhangszerek

Alex Alexander – dobok, ütőhangszerek

Winston Roye – basszusgitár

Teese Gohl – szintetizátor, orgona, zongora

Cyro Baptista – ütőhangszerek

Steve Sandberg – zongora

Jayden Dougher, Alexandra L. Gatje – vokál

 

Közreműködők:

Gordon Withers – Cselló

Matvej Sigalov – hegedű

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. La Vida
  2. KARMA
  3. Cambio
  4. Exprésate
  5. Así es el Mundo
  6. Luz
  7. En Busca de la Paz
  8. Brisa del Mar
  9. Fuerza
  10. Money-Hungry

bónusz szám

  1. La Voz (Novalima Remix)