Zenék a nagyvilágból – Góbé: Élem – világzenéről szubjektíven 492/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2025. 09. 26.

Utoljára a Zeng albumot hallottam az együttestől, amit a mai napig átmeneti alkotásnak gondolok, és mivel a 2018-as élő fellépéseiken nem éreztem azt az energiát, mint korábban, így egy időre letettem arról, hogy figyelemmel kísérjem a pályafutásukat. Tavaly tavasszal felmerült bennem, hogy ideje lenne megnézni, hol tartanak, de akkor ebből technikai okok miatt nem lett semmi. Idén augusztusban azonban a csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően összejött a találkozó, megnéztük a Budapest Parkos fellépésüket a Söndörgő és Boban Markovics előtt.
Tetszett, amit láttam, és első felbuzdulásomban még a helyszínen megvettem a 2022-es lemezüket. Mi több, arra jutottam a meghallgatás után, hogy van annyira jó, ami megérdemel egy cikket a rovatban. A lényeg nem változott, magyar népdalokat dolgoznak át és vegyítenek valamilyen modern zenei stílussal. A kulcsmomentum szerintem az ilyen projekteknél mindig az, hogy mennyire sikerül egy hullámhosszra hozni a két részt, illetve megmutatni a tagok tehetségét. Rigó Márton ezt mondta ezzel kapcsolatban: „Csak úgy tudsz asszociálni egy dallamról egy adekvát stílusra, ha jól ismered az adott stílus elemeit. Nem elég egy jó dallam, és egy jó riff: kell egy jó ötlet, hogy mitől tudnak ezek jól összeállni.”
Az Élem című korong a Góbé legjobb hagyományait folytatja, hiszen kellő változatossággal sorjáznak egymás után a szerzemények. Mielőtt a részletekbe belemennék, fontos tudnivaló, hogy nem használnak elektromos hangszereket (az időnként kézbe vett basszusgitáron kívül), az akusztikus megszólalás mellett tették le a voksukat. Ez szerintem dicséretes elképzelés, mert egyfajta folytonosságot jelent a népzenével. Oké, a komplett dobfelszerelés már a modernizálásra utal, de ettől csak dinamikusabbak lettek a dalok. A hangzással kapcsolatban egyetlen problémám van, miszerint az Egervári Mátyás által kezelt cimbalom túl hátra lett keverve, és a többi hangszer rendre elnyomja.
Az biztos, hogy a hat muzsikus olyan zenei háttérrel, a különféle stílusokban való jártassággal rendelkezik, aminek eredményeként nem csak a különféle stílusokat ötvözik a népzenével, hanem a hangszerelésre is kellő gondot fordítottak. A második album (Ez van!) ötletgazdagsága köszön vissza ebben a tíz dalban, és bajban vagyok, ha a kedvenceimet kell megneveznem.
Tetszik a „Borozós” reggae lüktetése, a „Chikós” bossa nova hullámzása. Élveztem az olyan újításokat, mint a filmzeneszerű nyitódarab (Fekete föld), vagy a Busa Pista közreműködésével felvett rappelős „Hajsza”. Az egyik csúcspont számomra egyértelműen az albumzáró „Pekulár”. Ennek talán a legérdekesebb a hangszerelése, szólók, tempóváltások és stíluskeveredések mutatják, mennyire jó zenészek alkotják a Góbét.
Következő lépésként a tavaly megjelent három kislemezt kell meghallgatnom, illetve két évvel ezelőtti MüPás koncertlemezt. No meg elcsípni őket egy fővárosi önálló koncerten, egy hosszabb műsorral.
Meghallgatásra ajánlott számok: Borozós, Ellenpontozó, Pekulár
2022-ben megjelent album (Fonó)
Weboldal: https://www.facebook.com/GobeZenekar/
Előadók:
Várai Áron – énekes, lemezfelvevő, ütős
Rigó Márton – hegedű, ének
Vizeli Máté – brácsa, hegedű, gitár, kobza, nagybőgő, ének
Egervári Mátyás – cimbalom, brácsa, duda, hurdy-gurdy, ír furulya, török zurna
Hegyi Zoltán – nagybőgő, basszusgitár
Czupi Áron – dob, ütőhangszerek, ének
Közreműködők:
Szokolay Dongó Balázs
Busa Pista
A lemezen elhangzó számok listája:
- Fekete föld – Black soil
- Ex - Ex
- Chikós - Herdsmen
- Borozós – Wine
- Hajsza – Chase
- Ellenpontozó - Counterpointing
- Korcs – Mongrel
- Én is voltam – I also used to be
- Azért se – No way
- Pekulár – Shepherd