Főkép

A szenegáli énekes-kora játékos Kadialy Kouyate neve nem ismeretlen előttem, mert négy évvel ezelőtt írtam a Rafiki Jazz aktuális lemezéről, és ebben a formációban az egyik tag ő volt. Már akkor felfigyeltem a játékára, bár abban a multikulti környezetben a közös játék, a különféle kultúrák ötvözése került a középpontba.

 

A mostani szólólemezén érthetően a saját kora játéka, és a meleg, bársonyos hangja került előtérbe – amivel maximálisan elégedett vagyok, mert szeretem az ilyen orgánumokat. A hangszeres játéka pedig nem ragad le a hagyományőrzésnél, rengeteg szólót hallunk tőle, de egyszer sem éreztem ezeket öncélúnak, valahogy mindig illeszkednek az adott kompozíció hangulatához, szerkezetéhez. Kadialy Kouyate hangja mélyen gyökerezik a mandinka griot hagyományban – de az a lemez nem egyszerű múltidézés: amikor énekel, amikor játszik, ott van benne a jelen is, a személyes, a fájdalom, az öröm, az ünnep. Amikor kora pengetései megszólalnak, mintha egyszerre szólnának a múltról és a jelenről: ott van benne az afrikai falvak nyugalma, és egyúttal a nagyváros lüktetése is.

 

A Toña című album (magyarul Igazság) tíz számot tartalmaz, nagyjából negyven percnyi zenét — nem sok, de itt minden pillanat számít. Vannak dalok, amelyek kompozíciót tekintve csodálatosak (játék az ütemekkel, a lendület, a hangszerelés: kora mellett ütőhangszerek, bőgő, gitár, harmonika, úd), és vannak, amelyek szelíden ringatnak, éjszakai dalok, belső terek felé hajlóak.

 

Érdekes módon Kouyate nem ragaszkodik mindenáron az énekléshez, hiszen van néhány instrumentális szerzemény (pl. „Kibaroh”), amelyekben, ha lehet, még intenzívebben mutatja be kora tudását. Mindezeken túl a zenére a visszafogottság, a minimalizmus a jellemző. A kora természetesen központi hangszer, de a társak – Davide Mantovani basszusa, Josh Middleton harmonikája, Al MacSween billentyűi vagy Mina Mikhael Salama údja – mind-mind új színeket adnak a dalokhoz. Ez a sokszínűség az, ami miatt a lemez gyökereiben afrikai és mégis világzene.

 

Ami különösen megfogott, az a hangulatok sokszínűsége. A nyitó altató után rögtön érkezik a lendület, és a lemez hol ünnepi, hol melankolikus, hol pedig egyenesen felemelő. Az elsőként kiadott „Kanou Foro Ka Di” igazi slágerpotenciállal bír: szeretetről, táncról és derűről szól, s tényleg képes jókedvre deríteni. Aztán jönnek a mélyebb, olykor fájdalmasabb történetek, mint például a „Hameh Julo”, ami a migráció áldozatairól mesél, mégis ott bujkál benne a remény. A záró „Ça Ira” pedig nem is lehetne szebb befejezés: bátorítás mindenkinek, aki nehézségekkel küzd.

 

Kadialy Kouyaté kilencedik albuma számomra egyfajta összegzés: múlt és jelen találkozása, ahol az előadó egyszerre griot és modern dalszerző. A Toña hallgatása közben az ember rádöbben, mennyire fontos az emlékezés, és hogy a történeteinkből merítve tudunk továbblépni.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Kibaroh, Kanou Foro Ka Di, Ça Ira

2025-ben megjelent album (ARC Music)

Weboldal: https://www.facebook.com/Kadialy/

 

 

Előadók:

Kadialy Kouyate – kora, ének

 

Közreműködők:

Davide Mantovani – nagybőgő (1., 2., 8. szám), basszusgitár (3., 4., 7., 9., 10. szám)

Mamadou Sarr – calabash (összes szám, kivéve az 1. és 2. számot), djembe (4. és 7. szám), sabar ütőhangszerek (10. szám)

Abdoulaye Samb – gitár (2., 3., 7., 8., 9. szám)

Josh Middleton – harmonika (3., 4., 6., 7., 9., 10. szám)

Al MacSween – billentyűs hangszerek (5., 10. szám)

Mina Mikhael Salama – úd (9., 10. szám)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Kana Cumbo (Don’t Cry) – 3:45
  2. Kibaroh (News) – 4:42
  3. Karafoh (Entrusting Yourself to Someone) – 5:03
  4. Kana Dah (The Escape) – 4:24
  5. Kanou Foro Ka Di (True Love is Beautiful) – 3:27
  6. Famo Keta (It's Been a While) – 3:24
  7. Musolu Barata (Women are Hardworking) – 3:38
  8. Jamba Dongo (Dance of Leaves) – 4:24
  9. Hameh Julo (Song of Ambition) – 3:07
  10. Ça Ira (It’s Going to be Alright) – 4:12