Főkép

A 2014-ben alakult Gralitsa nem egyszerűen egy zenekar: élő kísérlet a hagyomány és a kortárs zenei világ határán. Ősi kosztromai népdalokat fűznek össze free jazzel, elektronikus textúrákkal és filmszerű hangképekkel, miközben minden egyes megszólalásukban ott van az improvizáció kiszámíthatatlan ereje. Új lemezük, a Gralitsa II ennek a szellemiségnek ad szárnyakat: a felvételek túlnyomó részét egyetlen take-ben rögzítették, hogy megőrizzék a „tökéletlenség szépségét”. Az albumról és a zenekar útjáról Serge Tsymlyakov, a Gralitsa zeneszerzője és producere mesélt.

 

Daryana: Az új kislemez, a Lullaby egyszerre szelíd és bátor. Miért éppen ezt választottátok az album felvezetéseként?
Serge: Számunkra ez egy új fejezet, egy alkotói összegzés, ami egy következő szakasz kezdetét jelzi. Elektronikában erősebben megfogalmazott mű, ráadásul nehéz körülmények között született, így számunkra győzelem is: a zene szó szerint kihúzott minket a sötétből.

 

– Miben más a Lullaby a többi számhoz képest?
– Ez a dal a filozófiai és zenei megközelítéseink találkozási pontja, ahol a hagyomány szeretete és a kortárs hangképek iránti vonzódásunk összeér.

 

– Hogyan indult a Gralitsa?
– Két projektből: a Living Trianglesból és a Gralitsából. Aztán jött az ötlet, hogy összevonjuk őket, és meghívtuk a rendkívüli kürtöst, Gennagyij Kiszeljovot. Így lett a Gralitsa, amelynek célja mindig is a kortárs népzene népszerűsítése és az élő kísérletezés volt.

 

– Kik alkotják ma a zenekar magját?
– A Gralitsa ma egyszerre ad ki albumokat, különböző felállásokban játszik, és folyamatosan kísérletezik új zenei anyagokkal.

 

– Mit jelent számotokra a kosztromai hagyomány?
– Alapot és támaszt. Az ottani dalok számunkra az inspiráció kifogyhatatlan forrásai. Ezek nem tűnhetnek el, mert valóban élő források, amelyek népünk gondolkodását és érzésvilágát hordozzák.

 

– Hogyan fér össze a terepmunka, a koncertezés és a stúdiózás?
– Sokáig teljesen organikusan erősítették egymást. Ma inkább a stúdiómunka felé tolódott a hangsúly, ahol az improvizáció új életre kelhet. Az Ukha stúdióban kiadott lemezek ennek az új korszaknak a lenyomatai.

 

– Milyen újdonságokat hoz az új album?
– A kísérletező szellem további csiszolását, a hangszerek váratlan használatát, klasszikus költők verseinek feldolgozását. Fontos, hogy megmutassuk: ezek a szövegek ma is élnek, és zenénkkel közös, varázslatos képek teremtésére hívjuk a hallgatót.

 

– Miben egyedi a Gralitsa az orosz folk-elektronikus színtéren?
– Abban, hogy nálunk semmi sem ismétlődik. Nincsenek fix, változatlan dallamaink. Minden előadás más, mindig van benne improvizáció. Ez a mi világunk: pillanatban születő hangkapcsolatok, szabályok nélkül. Sokszor mi sem tudjuk, hová vezet.

 

– Hogyan fér meg egymás mellett a guszli, a kürt, a hagyományos ének és a free jazz vagy elektroakusztika?
– Mi örök felfedezők vagyunk, egy kalandvágyó szellem hajt bennünket. Küldetésünk az alkotás pillanata: valami valódi és felemelő létrehozása, ami a mi és a hallgatók szívében is tovább él.

 

– Hány albumotok van eddig, és hol hallgathatók?
– Összesen öt lemezünk jelent meg, mind elérhető a Bandcampen (https://gralitsa.bandcamp.com/), ingyenesen letölthető formában is. Néhány megtalálható Spotify-on, iTuneson, más platformokon, az új album pedig hamarosan széles körben elérhető lesz.

 

– Miben más a Gralitsa II?
– Szerettük volna, ha a lehető legélőbbnek hat. Ezért szinte mindent egy take-ben vettünk fel, vágások és korrekciók nélkül. A hibákat, tökéletlenségeket is meghagytuk, mert ezek adják a zenének azt a különleges vitalitást. Egy kicsit punk lett az album — a szó legjobb értelmében.

 

Bandcamp (Lullaby): https://gralitsa.bandcamp.com/album/lullaby