Zenék a nagyvilágból – Kanazoé Orkestra: Balabeatz – világzenéről szubjektíven 489/3.
Írta: Galgóczi Tamás | 2025. 09. 07.
Már megint lemaradtam egy koncertről. Dühítő, és az sem magyarázat, hogy a Vidor Fesztivál az ország másik végén van. Igazából későn vettem észre, amikor már esély sem volt arra, hogy szombat este élőben megnézzem a Kanazoé Orkestra koncertjét.
Ha már így alakult, akkor legalább az idén megjelent lemezükről osztom meg a gondolataimat. Természetesen nem ismeretlen előttem a Seydou „Kanazoé" Diabaté által alapított együttes, hiszen a 2016-ban megjelent első lemezükről már írtam korábban (cikk erre). Időközben náluk is történt pár változás, például énekest és ütőhangszerest cseréltek, ami a zenére is hatással volt. Losso Keïta csatlakozását pozitívan értékelem, mert szeretem ezt a fajta bársonyos énekhangot, véleményem szerint képes megpendíteni a hallgatóban valami fontosat.
A zenei koncepció változatlan, a nyugat-afrikai és mandinka hagyományokat ötvözni az európai hatásokkal, afrogroove-okkal táncra csábítani a hallgatókat. A meghatározó hangszer a balafon, amin hihetetlen dolgokat művel Seydou Diabaté, mintha képtelen lenne egyszerűen játszani, neki muszáj apró kis díszítésekkel, rövid improvizációkkal kiegészíteni az adott számot (Jeunesse).
Az alapkoncepció szerintem az első kislemezként kiadott, és klippel megtámogatott „Willy Kadjo” című dalban valósul meg a legjobban. Az afrikai (mandinka) zenei gyökerek szépen rezonálnak a rockkal, némi elektronikával, ritmusra helyezve a hangsúlyt, s nem mellesleg táncra, mozgásra csábít. A balafon nem egyszerű kísérő hangszerként funkcionál, hanem központi szerepet tölt be, és a szokásos villanások mellett még egy szólót is kapunk a második perc táján.
Többszöri meghallgatás után azért érzem a változást, ezúttal nincs jazz, vagy csak minimális mértékben, helyette az afropop dominál, minden negatívum vagy műviség nélkül. Erre garancia a két balafon és a ritmusszekció, amivel kapcsolatban valaki úgy jellemezte az albumot, mint „az energia kontrollált felszabadulása” – és ezzel egyet kell értsek.
Egy biztos, a tagok eltérő kulturális háttere még mindig az előnyére válik az együttesnek, és újra bebizonyítják, hogy a balafonban, illetve az ilyen társulásokban jóval több lehetőség van, mint ahogyan az előzetesen bárki gondolná. A Balabeatz album egyszerre tud ősi és modern lenni, itt találkozik Afrika és Európa, van benne afrobeats (vagyis nyugat-afrikai popzene), amapiano és ki tudja még minden. Egy biztos, ezt a lemezt sem elegendő egyetlen alkalommal meghallgatni, annál sokkal sokrétűbb. Azért lassan ideje lenne élőben is látni Seydou Diabaté csapatát.
Meghallgatásra ajánlott számok: Willy Kadjo, Dabara, Kouma Bana
2025-ben megjelent album (Antipodes Music)
Weboldal: https://www.facebook.com/KanazoeOrkestra/
Előadók:
Seydou „Kanazoé" Diabaté – balafon, ének
Mamadou Dembélé – balafon, n’goni, furulya, gitár, ének
Losso Keïta – ének
Martin Etienne – billentyűs hangszerek, szaxofon
Emilio Rudoy – basszusgitár
Laurent Planells – ütőhangszerek
A lemezen elhangzó számok listája:
- Balan
- Willy Kadjo
- Ankaben
- Jeunesse
- Dambé
- Kouma Bana
- Djonmaya
- Balan Diamou
- Dabara
- Ndole