Főkép

Életünknek meglehetősen nagy részét töltjük alvással, ami így egyik legállandóbb és legfontosabb tevékenységünk. Az alvás, és különösen az álmodás már régóta foglalkoztatja az emberiséget - mi történik, amikor lecsukjuk a szemünket, és nem érzékeljük a külvilágot? Mit jelentenek, hogyan jönnek létre az álmok? Egyáltalán, miért van szükség az alvásra? És, ha már itt tartunk, mennyit kell aludnunk? És mire van szükség a jó alváshoz?

 

Az alváskutatók már évtizedek óta foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, de az elmúlt években a mainstream médiában is egyre több alvással és pihenéssel kapcsolatos tartalomra bukkanhatunk. Sok a kattintásvadász cím és a tutibiztos jó tanács: aki nem alszik eleget, nagyobb eséllyel lesz rákos; a rossz alvóknál magasabb a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának veszélye; keljünk fel ötkor, és iktassunk be egy reggeli jógázást; egy felnőtt embernek 8 óra, megszakítatlan alvásra van szüksége minden nap... és így tovább. De vajon mi igaz a neten keringő okosságokból? Tényleg ennyire kell aggódniuk azoknak, akik nem alszanak napi 8 órát, vagy akár inszomniával küzdenek?

 

Merijn van de Laar holland alváskutató és alvásterapeuta, aki nem mellesleg maga is szenvedett inszomniában élete egy bizonyos szakaszában, így első kézből megtapasztalta, milyen kínszenvedés az, ha nem jön álom az ember szemére. Ebben a könyvben olvasmányos, közérthető módon próbálja meg összefoglalni mindazt, amit a tudomány mai állása szerint az alvásról (és a nem-alvásról) tudunk.

 

Az alvás - sok más egészségügyi problémával szemben - nem tabutéma, sőt, kifejezetten gyakran beszélünk róla. Emiatt számomra meglepő volt, hogy mennyi mindent rosszul tudunk erről a tevékenységről, és mennyi tévhit ivódott belénk - nem csak az internet miatt, hanem sokkal régebben gyökerezve is. Van de Laar nagy hangsúlyt fektet ezeknek a mítoszoknak, illetve a tudományosan nem alátámasztható "bölcsességeknek" a megdöntésére. A legtöbbet talán a 8 órás megszakítatlan alvás jelentőségébe vetett hit lerombolásával foglalkozik. Állítása szerint ez az elképzelés az iparosodást követően alakult ki, valószínűleg kifejezetten a 8 órás munkaidő bevezetéséhez köthető. Az által idézett kutatások és evolúciós elméletek azt állítják, hogy az átlagban 8 órás alvás kitaláció (a legtöbb ember átlagos alvásideje ennél rövidebb), a megszakítatlanság pedig már csak logikai szempontból is sántít, hiszen ha az őskorban mindenki egyszerre átaludta volna a nap harmadát, az embercsoportok rendkívüli módon ki lettek volna téve a ragadozók támadásainak. Sokszor hangsúlyozza, hogy alapvetően nem az éjszakai ébrenléttel van baj, hanem azzal, ha az ember stresszel ez alatt az idő alatt - főleg, ha azon idekeskedik, hogy miért nem alszik. A saját alvásterapeuta praxisából kiindulva önmagában ez a tudás már segíthet a töredezett alvás által okozott tünetek enyhítésében.

 

Az alvás idejének és töredezettségének taglalása mellett elképesztő részletesen utánamegy az alvás és az egészség kapcsolatát firtató állításoknak. Megbízható tanulmányok és kutatások egész sorát idézi, miközben megpróbálja szétszálazni, hogy melyek azok a belénk ivódott hiedelmek, melyek alaptalanok, és melyek azok, amiknek valami valóságalapja. Kiderül, hogy a krónikus betegségek és az alváshiány közti ok-okozati kapcsolat nem olyan egyértelmű, mint amilyennek korábban gondolták, az viszont igaz, hogy a jó alvás támogatja az immunrendszer működését. Elmondja, hogy miért félrevezető sok tanulmány, és igyekszik támpontot adni a médiában időnként rohamosan terjedő állítások igazságtartalmának vizsgálatához is. Ez azzal is együtt jár, hogy a könyv fejezetei viszonylag rövidek, és sokszor inkább szintetizáló jellegűek - viszont aki mélyebbre menne egy-egy témában, az bármikor válogathat a kötet végi, nagyjából 40 oldalas forrásjegyzékből.

 

Miután eltöltöttünk némi időt az alvás jelentőségének és fiziológiájának megértésével, valamint feltérképeztük az alvás és az egészség kapcsolatát, van de Laar végigvezet minket mindazokon a tényezőkön, amik valamilyen módon befolyásolják az alvást. Tényleg jobb-e a pároknak, ha egy ágyban alszanak? És mi a helyzet a háziállatokkal? A koffein és az alkohol tényleg rossz hatással vannak a pihenésünkre? Hát a cigaretta? Hogyan hat a munkahelyi stressz az elalvásra? És a mozgás valóban segít hamarabb álomba zuhanni? 

Ezekre - és még sok más kérdésre - is választ kapunk a könyv második felében.

 

Miután olvasóként magunk egy picit alvásszakértővé váltunk, vagy legalábbis megismerkedtünk az alvással kapcsolatos legfőbb tudnivalókkal, a szerző segítségével még egy lépést teszünk előre: a kötet utolsó harmada ugyanis arról szól, milyen praktikákkal tudunk akár otthon is segíteni magunknak a kívánt alvásminőség elérésében. Ezek a tippek adott esetben nem helyettesítik az orvosi diagnózist és a szakértői segítséget, azonban azok számára, akik csak egy kicsit szeretnének igazítani a nap ritmusukon a pihentetőbb éjszakák érdekében, ezek is értékes támpontokat jelenthetnek. Ahogy fentebb már említettem, van de Laar meggyőződése szerint sok alvási probléma valójában nem az alvás, hanem az alvás közbeni ébrenlét minőségével kapcsolatos, ami sokszor már attól is javul, ha az ember nem ostorozza magát azért, mert éppen nem alszik. A kötet végén található alvásnapló kitöltése pedig azoknak is érdekes gyakorlat lehet, akiknek nincsenek problémáik ezen a téren.

 

Összességében egy alaposan átgondolt, rendkívül informatív, ugyanakkor olvasmányos kötetet tarthatunk a kezünkben. Bátran ajánlom mindenkinek, akit érdekel a téma!