Főkép

Kurt Rosenwinkel neve már régóta egyet jelent a modern jazz határainak kreatív feszegetésével. Legújabb albuma, The Brahms Project, amelyet a svájci zongoristával és zeneszerzővel Jean-Paul Brodbeckkel közösen készített, egy egészen különleges vállalkozás: Johannes Brahms romantikus zenei örökségét fordítják le a kortárs jazz nyelvére. A lemez azonban nem csupán átdolgozás, hanem egy mély, zenei párbeszéd Brahms és a négy muzsikus között.

 

A korong előzményei között fontos szerepet játszik Rosenwinkel és Brodbeck korábbi közös munkája, a Chopin Project (2022), amelyen értelemszerűen Frédéric Chopin zongoraműveit értelmezték újra, hasonlóan mély odaadással és kreatív szabadsággal – ha csak egy darabot hallgatnának meg erről az albumról, a „Valse in C-sharp minor (Op. 64, No. 2)” legyen az. Ez a korábbi lemez már megmutatta, hogy Brodbeck és Rosenwinkel a romantikus zene érzelmi gazdagságát és formabontó harmóniáit úgy ültetik át a jazzbe, hogy az nem csupán stiláris játékot, hanem valódi zenei dialógust eredményez. Míg Chopin zenéje inkább lírai és szólisztikus, Brahms kompozíciói strukturáltabbak és polifonikusabbak, ami új kihívásokat jelenthetett az átiratokban.

 

A két projekt között azonban jól hallható a fejlődés Rosenwinkel és Brodbeck közös zenei nyelvében, amihez a Chopin Project tapasztalatai és az, hogy az új felvételekre már egy összeszokott zenekar vonult stúdióba egyértelműen hozzájárulni látszottak. A kvartett többi tagja, Lukas Traxel (nagybőgő) és Jorge Rossy (dob) kiváló partnerek ebben az interpretációs kalandban: játékuk hangszerelése finom egyensúlyban tartja a klasszikus formákat a jazz improvizatív szabadságával, Rosenwinkel kifinomult és lírai gitárjátékával, Brodbeck mesteri reharmonizációival. Brahms eredeti témáit élénk színekkel mint egy szövetet fonják újra.

 

A nyitó „Hungarian Dance No. 1” már az első pillanattól megmutatja a projekt erejét: a népdal modern swing alapra kerül, miközben a gitár és zongora együtt vezeti a témát, a regiszterek közötti mozgás és a ritmikai játék révén válik egyre intenzívebbé a darab. Az egyik nagy kedvencet, az „Intermezzo, Op. 118, No. 2” – amit Jason Moran is feldolgozott korábban –, pedig egyszerűen csak hallgatni érdemes:

 

 

Ezen a Brahms-lemezen már nem egyszerűen egy tetszőleges klasszikus anyag újraértelmezése történik, hanem egy olyan mélyebb integráció is létrejön, amelyben a jazz és a romantika szinte eggyé válik. A The Brahms Project ezért nem csupán egy „klasszikus találkozik a jazzel” típusú album – ahogyan egyébként már a Chopin album sem volt az. Sokkal inkább zenei esszéként kell gondolnunk ezekre az albumokra, amelyek bemutatják, hogyan lehet két különböző hagyományt úgy összeolvasztani, hogy közben egyik sem veszít identitásából. A lemez intellektuális és érzelmi mélysége, valamint a zenészek közötti szinte telepatikus összhang pedig a kortárs jazz kiemelkedő teljesítményévé teszik mindkét albumot.

 

Előadók:

Kurt Rosenwinkel – gitár

Jean-Paul Brodbeck – zongora

Lukas Traxel – nagybőgő

Jorge Rossy – dob

 

Elhangzó szerzemények:

1. Hungarian Dance No. 1

2. Intermezzo, Op. 117, No. 2

3. Intermezzo, Op. 118, No. 2

4. Rhapsody, Op. 79, No. 1

5. Wiegenlied

6. Intermezzo, Op. 116, No. 6

7. Symphony No. 3 – III. Poco allegretto

8. Hungarian Dance No. 5

9. Ballade, Op. 10, No. 4

10. Symphony No. 4 – Allegro giocoso