Főkép

Van egy sorozat, amit mindig jó olvasni. Mert bájos, izgalmas, észrevétlenül tanít. Jill Murphy könyvről könyvre bizonyítja, hogy rengeteg mindent nem mesélt még el nekünk a gyerekek lelkéről, az iskolai életről és a Botcsinálta boszi kétbalkezességéről.

 

Szerényi Mildred visszatér az iskolába a harmadik évfolyam őszi félévére. Barátai és az ellensége, Ethel, már várják. És egy új osztályfőnok is: Cihitől elveszik az osztályt és Gránit tanárnőt nevezik ki helyette. Furcsa személyisége és tanítási stílusa miatt az első perctől gyanús mindenkinek. Persze nincs idő nyomozni utána, mert a főhősünknek már első nap sikerül kalandba keverednie egy hajformázó miatt. Mivel ezt a rendbontást hamar megoldják közös erővel, sejthető, hogy ez csak a bemelegítés volt és hamarosan elszabadul a pokol. És valóban, a hajas kaland beindítja a dominó-effektust, amely aztán bottörésbe, macska elrablásba, rovarvarázslatba és iskolai puccsba fordul át. Szerencsére Mildrednek különös érzéke van ahhoz, hogy mindig a legrosszabbkor legyen valahol, ezzel pedig elejét veheti a tragédiának.

 

Mili egy segítőkész, jószívű, barátságos és végtelenül naiv kislány, aki bármikor képes katasztrófát előidézni. De amellett se menjünk el szó nélkül, hogy hihetetlenül találékony, gyorsan jár az esze és a megoldásokat keresi. A barátaiért, a cicájáért és az iskolájáért bármire képes. Képtelen belesimulni a rendszerbe, de a konklúzió minden esetben az, hogy ez nem is baj. Nem felel meg az elvárásoknak. Van, amiben kevesebb (főleg tanulási téren), de van, amiben több (figyelmességben, odaadásban). És pont ettől szerethető, mert mer önmaga lenni. Képes a dobozon, a sémákon kívül létezni és gondolkodni.

 

Szívből ajánlom azoknak a gyerekeknek, és a szüleiknek, akik nehezebben tudnak beilleszkedni az iskolai rendszerbe. Megnyugtató olvasni, hogy mással is megesik ez a dolog, de ettől még lehetnek igazán szerethetőek.