Zenék a nagyvilágból – Oduchu: Nostalgia – világzenéről szubjektíven 485/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2025. 08. 13.
Újabb album került a kezembe szibériai Tuvából, ami azonban eltér az általam korábban hallott ottani zenéktől. A duó tagjai ugyanis nem a torokéneklésben látják az egyedül üdvözítő utat, hanem teljesen eltérő felfogásban írják a dalokat. Első hallásra úgy tűnik, hogy folytatják azt az utat, amit az előző, Road to Home című lemezükön megkezdtek (erről az ajánlóm erre).
Az nyilvánvaló, hogy alapként a népzenét használják (lásd „Kultegin”), viszont ezt követően már szabadon döntenek arról, hogy milyen stílus illik az eredeti elképzelésükhöz, és annak megfelelően folytatják a komponálást. Ennek köszönhetően náluk jól elfér egymás mellett a rock (Kezer Mergen) és a pop, illetve ezek keveréke.
Erről Chingis Sorzhu gitáros azt mondta egy interjúban:
„Igen, gyakran építünk be pop elemeket a produkcióinkba. Nem korlátozzuk magunkat bizonyos műfajokra, mert azok megkötéseket szabnak. Az érzéseink alapján alkotunk zenét, azt csináljuk, amihez jó. Minden hangszerelést az alapvető akusztikai alapunk diktál, amely az improvizációk során bontakozik ki. Ha egy dal pop elemeket követel, akkor egyszerűen csak belevágunk. Széles körben dolgozunk a harmóniák, struktúrák és különféle formák gazdagításán. Azt szeretnénk, hogy a tuvai hagyományos zene minden hallgató számára érthető és hozzáférhető legyen.”
A hagyományos népzenét legjobban a „Is She Alone” című számban érzem, részben az autentikus hangszerek, részben pedig az ének és az alapdallam miatt. Nem sokkal marad el tőle a „Dugay Guys” – ez egyébként az egyik kedvencem. Ebben éreztem meg elsőként, hogy van igazság abban az állításban, amit az album kapcsán nyilatkoztak.
„Ezek a dalok azoknak a történeteit mesélik el, akik elmentek, de még mindig szeretik hazájukat. Arról beszélnek, hogy mennyire fontos tudni, honnan jössz, és milyen hagyományok formálták az utadat. Nem számít, hol vagy, a szülővárosod része vagy. A Nosztalgia egy mélyen személyes, mégis egyetemes történet, amely azt vizsgálja, mit jelent emlékezni – az otthonról fújó szél illatára, a szeretteink hangjára, az otthonunk felett gomolygó felhők alakjára.”
Számomra ez a múlt- és otthonidéző érzés van jelen a „Kezer Mergen”-ben, ahol Mengi Mongush időnként khöömei torokéneklésre vált. Az albumindító „Nostalgia” és a közvetlenül utána érkező „Is She Alone” meg tényleg olyan, mintha az enyhe szélben hullámzó pusztai növényzetben sétálnánk a falunk felé, miközben távoli zeneszót hallanánk, és ettől eszünkbe jut minden, amit szerettünk, és ami fontos számunkra.
Harmadik vagyis jelen albumuk erőssége a hangulat, ami nem állandó, hanem folyton változik, attól függően, hogy vidám vagy szomorkás emlékek jutnak a zenészek eszébe. Tetszik, ahogyan modernizálják a népzenét, és csak megfontoltan használják az elektronikát, azt hiszem ez a zene egy akusztikus koncerten is megállja a helyét. Már csak látnunk kéne a duót a színpadon, élőben.
Meghallgatásra ajánlott számok: Kezer Mergen, Is She Alone, My Way
2025-ben megjelent album (Stallion Era)
Weboldal: https://www.facebook.com/OduchuBand/
Előadók:
Mengi Mongush – ének, tradicionális hangszerek
Chingis Sorzhu – gitár
A lemezen elhangzó számok listája:
- Nostalgia
- Is She Alone
- My Way
- For Mother
- Legacy
- Dugay Guys
- Kezer Mergen
- Kultegin
- The Inner Voice
- Tuvan Vibes