Főkép

Azzal kezdem, hogy az együttest már láttam élőben a 2023-as WOMEXen, amire bizonyság ez a saját kezűleg készített rövid videó: https://www.facebook.com/tamas.galgoczi/videos/1055116965679345

 

E azért fontos, mert így tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy milyen hangszereken játszanak. Persze az nem egyedi a világzenében, ha valaki önkezével készíti el a hangszereit, a Kinshasa városából érkezett muzsikusok azonban mindezt azzal tetézik, hogy mindenféle lomokból, hulladékból alkotják meg a hangszereiket. Ezek után gondolom senki nem csodálkozik az egyedi hangzásukon.

 

A szövegeket egy bantu nyelven írják (lingala), ezért azok tartalmáról túl sokat nem tudok mondani, a kapott leírás alapján csupa hétköznapi témáról énekelnek, amelyek foglalkoztatják a fiatalokat: szerelemről, polgárháborúról, túlélésről, szülő-gyermek viszonyról, munkáról, reményről. Úgy vélem, ez összhangban van a hangszereikkel, és a saját stílusukkal, ami egyfajta keveréke az afropopnak, punknak, valamint nem utolsó sorban a helyi ősi ritmusoknak. Mindezt megtetézik némi kísérletezéssel és ismétlésekkel, felpumpálják sok-sok energiával – és akkor nagyjából megkapjuk azt a kaotikus produkciót, ami a Kin'Gongolo Kiniata jellemzője.

 

Nekem legjobban a politikai töltetű, a polgárháborúról szóló „Toko Lemba Te” című szám tetszik (lásd videó), mert ebben élvezhető talán legjobban a basszus, figyelhető meg az rájuk jellemző végtelenbe hajló ismétlés, miközben nem feledkeznek meg az érzelmi töltésről, ami ebben az esetben a düh. Az eddig említetteken kívül némi kísérletezést vélek még felfedezni benne – érdemes nagyobb hangerőn meghallgatni.

 

Az, hogy zeneileg mire képesek, érdekes módon egy lassabb tempójú szerzeményből derült ki számomra. A „Fina Fina” érdekesen variálja a hangszereket, ebben erősebb a kísérletező hajlam, miközben az ének/vokál is eltér a megszokottól. Természetesen a gyorsabb számoknál sem okoznak csalódást, hiszen a tétlenség (és a bandák) ellen agitáló „Elengi Ya Ko Vivre”, a ritmusszekciónak, no meg a hívás és válasz elvén működő ének miatt került a kedvenceim közé. Utólag belegondolva, az album következő szerzeménye lehet, hogy még ennél is jobb, a punkos kiabálás miatt.

 

A Kiniata albumot elsősorban azoknak ajánlom, akik folyamatosan az új hangokat, a meglepő felfedezéseket keresik. A kongói együttes bemutatkozó lemeze pont ilyen, tele izgalmas kompozíciókkal, ahol a punkzene sikeresen ötvöződik a fekete kontinens ritmusaival.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Toko Lemba Te, Fina Fina, Elengi Ya Ko Vivre

2025-ben megjelent album (Hélico)

Weboldal: https://www.facebook.com/Kingongolokiniata.band

 

 

Előadók:

Bebe Mingé – egyhúros gitár és vokál

Leebruno – ének és fém ütőhangszerek

Mille Baguettes – ének és tele-dobok

Ducap – ének és műanyag ütőhangszerek

Djino – ének és kéthúros basszusgitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Toye Mabe 02:59
  2. Kingongolo 03:22
  3. Angoisse 05:41
  4. Liseki Te 06:04
  5. Toko Lemba Te 04:59
  6. Fina Fina 04:19
  7. Lowi 04:05
  8. Moto 03:59
  9. Elengi Ya Ko Vivre 04:38
  10. Bunda 04:00
  11. Tekiara 03:46