Zenék a nagyvilágból – Dalriada: Magvető – világzenéről szubjektíven 481/3.
Írta: Galgóczi Tamás | 2025. 07. 20.
Eltelt négy év – vagy öt, attól függően, hogy ki hogyan számol – és újra lemezzel jelentkezett a Dalriada. Első hallásra kevesebb a hagyományos népi hangszer, és ennek köszönhetően metalosabb lett az anyag, szerencsére viszont sikerült kellő mennyiségű magyar dallamot megtartaniuk.
Az album elnevezésével folytatják a szokásukat, és egy újabb régies hónapnév (október) került a borítóra. A számok és a hónap között sikertelenül próbáltam összefüggést keresni, de ez legyen a legnagyobb gond a Magvetővel. Még szerencse, hogy az emberek általában nem a csomagolás vagy az elnevezés miatt vásárolnak/hallgatnak a zenét.
Ahogy a bevezetőben említettem, a zene egy kicsit megint más lett, több benne a metal, a gitár és a riff, ezt viszont jól ellensúlyozza a népi elemek jelenléte. Jó példa erre a „Hű szívvel valónak”, amiben a dallam mellett például a hegedűszóló tudatosítja a hallgatóban, hogy itt bizony a szülőföld népzenéje egészíti ki a fémes zajongást. Az ének szintén erre a hagyományra épít – és ettől lesz ilyen, egyszerre múltból táplálkozó és jelenben, metalból építkező a Magvető lemez.
Nálam mindenképpen plusz pontot érdemel, hogy különféle metal (például doom az „Igyál betyár” számban) és egyéb stílusok is felbukkannak a kilenc számban, még ha időnként csak jelzésszerűen használják ezeket. Tetszik, ahogyan tempót és hangulatot váltanak, illetve kihasználják a két énekes (Binder Laura és Ficzek András) nyújtotta lehetőségeket. Nálam még mindig Binder Laura hangja a nyerő, nagyon illik a Dalriada zenei világához. Mondjuk a hörgésével (Holló) nem vagyok teljesen kibékülve, értékelem az elképzelést, de szerintem ez kilóg a zenei koncepcióból. Ha a jövőben mindenképpen terv az ilyen énekmódi, javaslom, hogy próbálják ki a mongol torokéneklést. Nem egyszerű, de tanulható, és biztosan csak növelné az együttes senkire nem hasonlító egyedi hangját.
Amiben még mindig verhetetlennek, azok az emlékezetes, fülbe mászó dallamok, a fogós refrének, az erő, az energia és a különféle hangulatok zenei leképezése. Most sem szűkölködünk remek dalokban, és mindenképpen említést érdemel, hogy mindenki megmutathatja tudását, gondolok itt Szabó Gergely játékára az utolsó, „Végek éneke” című számban.
Amikor rájöttem, hogy a „Jó remény” című klipben a Taródi vár szerepel – amit annak idején idegenvezetővel jártunk körbe –, picit más szemmel néztem a videót. Egészen más értelmet kapott, az első követ felemelő tini képe, hiszen a várat is így, apránként, kövekből építette az eredeti tulajdonos. Abba terjedelmi okok miatt most nem fejtem ki, hogy milyen jelképeket, utalásokat lehet ebben felfedezni, és összepárosítani a saját életét még csak tervező, az első lépéseknél tartó tizenévesek tervezgetéseivel, álmodozásaival.
Mindent figyelembe véve ez egy remek album, ami megtartja az együttes erősségeit (dalszerzés, ének, szövegek), és közben mégis eltér a korábbiaktól. Érdemes volt éveket várni rá, és aki teheti, az nézze még a nyári hónapokban a Dalriadát élőben.
Meghallgatásra ajánlott számok: Hű szívvel valónak, Jó remény, Holló
2025-ben megjelent album (H-Music Hungary)
Weboldal: https://www.facebook.com/Dalriadahu
Előadók:
Binder Laura - ének, vokálok, hörgés, kórusok
Ficzek András - ének, vokálok, kórusok, ritmusgitár
Németh-Szabó Mátyás - szólógitár
Sulyok Adrián - basszusgitár
Szabó Gergely - billentyűs hangszerek
Monostori Ádám – dobok
Közreműködők:
Fajkusz Attila – hegedű
Kovács Gergely – akusztikus gitárok, szóló (Holló, Vér a véredből)
Cserfalvi Zoltán – szóló (Virágmező)
A lemezen elhangzó számok listája:
- Világos
- Jó remény
- Magvető
- Igyál betyár
- Vér a véredből
- Holló
- Hű szívvel valónak
- Virágmező
- Végek éneke