Főkép

Aki az együttes neve alapján arra tippelt, hogy a társulat torokéneklésben utazik, vagy mongol zenét játszanak, az bizony hatalmasat téved. A három muzsikus nem csupán abban tekinthető egyedinek, hogy nem Timur Lenk zenei örökségét viszik tovább, hanem a hagyományos szibériai(?) népzenét gondolják újra.

 

Saját meghatározásuk szerint a szibériai death folk címke illik rájuk, és nem csodálom, ha ezzel első körben senki nem tud mit kezdeni, ezért zeneszünetet javaslok, és ráhangolódásként mindenki indítsa el a cikk végi videókat. Az első egy koncertfelvétel, amelyen ugyan egy másik albumról kiválasztott dalt játszanak, de teljes mértékben visszaadja, hogy milyen hangszerekkel és milyen felfogásban muzsikálnak. A második audióvideó pedig a Dingir lemez egyik legjellegzetesebb száma – most már úgy nagyjából sejteni lehet, mégis mit értenek death folk alatt.

 

Szívből jövő hörgést – mondanám kapásból, de ez persze túlzás lenne, hiszen nem csupán hörgésből, morgásból áll az ének szekció, bár tény, Timur Iskandarov orgánumában megvan az a mélység, sötétség, ami nélkülözhetetlen a zenéhez.

 

Ha nem olvastam volna, hogy minek nevezik a saját stílusukat, akkor nemes egyszerűséggel múltidéző rituálénak mondanám, mert érzem az ezoterikát, az okkultizmust a számokban. Mintha sámáni varázsigéket, ősi ráolvasásokat hallanék, és nem csodálkoznék, ha régi énekstílusokat is tanulmányoztak volna a felvételek előtt (Yon, Dunya, Yon).

 

Ez már a hatodik albuma az együttesnek, de ez az első, amit ebben a felállásban rögzítettek. Azonban ez egyáltalán nem érződik, jól hallhatóan megvan az összhang a három muzsikus között. Elsőre nagyon furcsának találtam, hogy csupa akusztikus hangszert használnak, sehol egy elektromos gitár, de el kell ismerjem, ez a sötét népzene nem igényli a modernebb hangzást.

 

Egy rituálénak szabályai vannak, mit és hogyan csinálunk, és persze az is adott, hogy mi a cél, amit ezzel a szertartással el szeretnénk érni. Mindez megvan a trió zenéjében, nyilvánvalóan nem véletlenszerűen születtek meg ezek a számok, hanem tudatos komponálás eredményeként. A cél is világos, ablakot, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor kaput nyitni egy másik világra, a magasabb szellemi síkra, egy időtlen, mindig létező spirituális térre.

 

Ezúttal nem tudok egyetlen címet sem kiemelni a lemezről, mert ezt tényleg egyben kell befogadni, értelmezni. Hiba lenne kiemelni az „LCF” tempóváltását és „normál” énekét, vagy az „Enki” hullámzását – szerintem ez a hét szám egyben fejti ki a hatását. A majd háromnegyed órányi játékidő tényleg szükséges ahhoz, hogy a hallgató eljusson oda, ahová a trió elvezeti.

 

Kíváncsi vagyok, hogy a következő albumuk merre, milyen zenei irányba megy tovább, illetve ha tényleg bővül a létszám, akkor ez milyen hatással lesz rájuk.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: LCF, Enki

2025-ben megjelent album (SoundAge Productions)

Weboldal: https://www.facebook.com/music.of.tamerlan/

 

 

Előadók:

Tamerlan – gitárok, ének, doromb, pánsíp

Amor – dobok és ütőhangszerek

Cedar – Talharpa

 

Közreműködők:

Tatiana Elisovetskaya – ének

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. I, The Vessel Of Storms
  2. Yon, Dunya, Yon
  3. LCF
  4. ...And They Were Crushed By Walls Of Their Own Salvation
  5. Zagovor
  6. Enki
  7. Kadyn Suu