Főkép

Ez az album nem a péntek esti házibulik zenei anyagaként szolgál, hanem egy teljesen eltérő közönséget céloz meg, bár ha jobban belegondolok, ez így nem feltétlenül igaz. Mert biztos vagyok benne, hogy Spanyolországban vannak régiók, ahol a hétvége a flamencóról szól, és ott van esély arra, hogy elővegyék Melón Jiménez és Lara Wong bemutatkozó lemezét.

 

Ugyan ez az első közös albumuk, a kapcsolat azonban nem újkeletű, hiszen a kínai-japán származású kanadai Lara Wong korábbi albumán (Rosa De Los Vientos) már gitározott a spanyol-német felmenőkkel rendelkező Melón Jiménez. Ettől függetlenül úgy gondolom, a Confluencias című album valami új, valami más, amire biztosan jól lehet flamencót táncolni – nem próbáltam ki –, viszont arra is tökéletesen alkalmas, hogy meghallgassuk, mire megy egymással a jazz és a flamenco.

 

A teljes egészében instrumentális album valóban nem kevesebbre vállalkozik, mint ennek a két, egymástól távol eső stílusnak az összepárosítására. Teszik ezt két olyan hangszerrel, melyek alapban sosem szólalnak meg együtt. A flamenco gitár és az eredetileg az indiai szubkontinensről származó bambuszfurulya, a bansuri elsőre nagyon fura együtt, de aztán az olyan számokban, mint például a „Paraná” kiderül, mennyire jól illeszkednek egymáshoz, és az így előadott flamenco egyáltalán nem tekinthető szentségtörésnek.

 

Többszöri meghallgatás után úgy gondolom, hogy a Confluencias lemez tekinthető egy kísérletnek, ami arra irányul, hogy megteremtse a modern flamencót. Nem több, nem kevesebb, és hogy ezt mennyire komolyan gondolják, illetve mit értenek ez alatt, az kiderül a „Pardo perdío” című szerzeményből, ahol jól hallható a megszokott flamenco gitár és dallam, de ahogyan hozzáteszik a tapsot és a bansurit, főként ahogyan ez utóbbi elkalandozik, jazzes improvizációkkal díszítve az alapot – nos az mindenképpen új megközelítést jelent.

 

Korábban már említettem, hogy ez a zene teljes mértékben instrumentális, de gyakran éreztem úgy, hogy a bansuri átvette az énekes szerepét, és ennek köszönhetően egy pillanatra sem volt hiányérzetem. Az is tény, hogy mind a nyolc szám közös szerzemény, így ezekben teljes mértékben megvalósíthatták az elképzeléseiket. A kísérletező hajlamuk szerintem az utolsó, „Farruca Opus 1” című darabban figyelhető meg a legjobban, ebben tényleg minden benne van, hagyományos gitár, kísérletezés, tempó és hangulatváltások, hol a bansuri, hol a gitár viszi a prímet – ezt ajánlott többször meghallgatni komplexitása miatt. Ha mindehhez hozzáadunk még egy csipetnyi elektronikát, akkor megkapjuk a végeredményt, az általam korábban hallott flamenco lemezekre egyáltalán nem hasonlító muzsikát.

 

Szívesen megnézném ezt a produkciót élőben, egy táncossal kiegészítve, csak hogy lássam, mégis hogy néz ki a színpadon a modern flamenco, két ennyire tehetséges zenész előadásában.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Paraná, Pardo perdío, Farruca Opus 1

2024-ben megjelent album (Scatcat Music)

Weboldal: h https://www.melonjimenez.org/ és https://www.larawong.com/melonlara

 

 

Előadók:

Melon Jimenez – flamenco gitár, ütőhangszerek, elektronika

Lara Wong – bansuri, fuvola

Gal Maestro – basszus

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Confluencias 04:46
  2. De Sevilla a Kerala 03:45
  3. Finisterre 04:01
  4. Un nuevo amanecer 06:10
  5. Paraná 03:33
  6. Kalima 07:24
  7. Pardo perdío 03:46
  8. Farruca Opus 1 05:33