Zenék a nagyvilágból – Madalitso Band: Ma Gitala – világzenéről szubjektíven 478/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2025. 06. 25.
Kevés zenekar van, akiket többször is láttam élőben – a Madalitso Band ezek közé tartozik, és mi több, mindkét alkalommal elvarázsoltak. Ezért egy pillanatig sem volt kétséges, hogy írni fogok a 2025-ben megjelent lemezükről, kivált, mert pár számot már játszottak korábban a koncerteken.
Az első találkozás után ezt írtam róluk: „Írtam már afrikai minimalista hangszerkészlettel lemezt készítő együttesről, de azt hiszem, ez a duó túltesz rajtuk. Egy gitár és egy kézzel készített – nem is tudom minek nevezzelek – tárgy, ami egy ládából és egy hosszú rúdból, valamint egyetlen dróthúrból áll (lásd a cikket lezáró videót). Ráadásul egyedi játéktechnikát igényel, nem beszélve a hangokról, amiket előcsalogattak belőle. A zene egyszerre afrikai, minimalista és táncra késztető, valamint a fekete kontinensre jellemző módon sok ismétlődést tartalmaz.”
Második találkozásunk után pedig így foglaltam össze az élményt: „Utánuk a Madalitso Band következett, ami annyira jónak bizonyult, hogy muszáj volt végignéznem a fellépésüket. Pedig minimalista felállásban (duó) és ránézésre sajátkezűleg épített hangszerekkel játszottak, de a zenében maximálisan ott volt Afrika. Egyszerű számok, rengeteg ismétléssel, viszont olyan hatással, hogy a korai időpont dacára a nézők közül többen a tánc gondolatával kacérkodtak, és átmeneti megoldásként ezt a székükben próbálták megvalósítani. Egyszerű, de fogós zene, szerintem hallunk még felőlük...”
Jobbára ezzel a két idézettel minden fontos tudnivalót elmondtam róluk, mert a mostani lemezen sem változtattak sokat a zenéjükön. Afrika, végtelen ismétlések, a két hangszer minimalista megszólalása, az egyszerű, de mégis fülbemászó dallamok, az apró kis dekorációk, aminek hatására mégsem válik egyhangúvá ez a harmincnyolc perc. Yobu Maligwa korábban említett fura hangszere a babatone, egy malawi egyhúros slide basszusgitár, és ezen produkálja azokat az egzotikus hangokat.
Jól hallhatóan nem csupán ezért vonultak a stúdióba, hogy felvegyék az új dalokat, hanem a hangzással, a hangszereléssel is kísérleteztek. Zseniális ötletnek gondolom Rick Deja meghívását az utolsó nótába (Po Lankhula), mert az ő szaxofonjátéka jól ellenpontozza a gitár és a babatone karakterét. Azt nem tudom, hogy ez egyfajta kikacsintás a jövő felé, és a ki tudja mikor megjelenő negyedik albumokon már ilyen számok lesznek, vagy ez csak egyszeri kiruccanásnak tekinthető – mindenesetre nagyon tetszik.
A duó gyökereire, energiájára legjobb példa az albumnyitó „Anafera Chiboda” mert ennek a tempója, és a belőle áradó erő azonnal meghódítja a hallgatót, aki ettől kezdve csak követi az eseményeket, és hagyja, hogy átjárja a muzsika. Yobu Maligwa jellegzetes énekstílusa, a bendzsóra emlékeztető hangzás, Yosefe Kalekeni gitározása és lábbal megszólaltatott dobja teszi teljessé az élményt. Harmadik kedvencnek a címadó „Ma Gitala” című számot jelölöm, mert ez kilóg az összképből, mert reggae-afrikai lüktetéssel, nyugisan halad előre.
Ez a sorrendben harmadik Madalitso Band lemez megmutatja, mennyire fontos ennek a két muzsikusnak a zene, hisznek az erejében, míg a szövegek erkölcsi üzeneteket közvetítenek a hallgatók felé. Azt sajnálom csak, hogy a budapesti fellépéseikről lemaradtam, ezért csak remélni tudom, hogy járnak még errefelé.
Meghallgatásra ajánlott számok: Po Lankhula, Anafera Chiboda, Ma Gitala
2025-ben megjelent album (Bongo Joe Records)
Weboldal: https://www.facebook.com/madalitsoband
Előadók:
Yobu Maligwa – babatoni, ének
Yosefe Kalekeni – gitár, dobok, vokál
Közreműködők:
Patrick Thima Sam
Shamimu Kalekeni – ének
Hana Maligwa – ének
Kiran Nayar – ének
Rick Deja – szaxofon
A lemezen elhangzó számok listája:
- Anafera Chiboda 05:58
- Princess Wanga 02:46
- Ma Gitala 04:38
- Chemwa 05:33
- Mwadala 04:07
- La Bwino 03:19
- Zili Komweko 05:02
- Po Lankhula 06:26