Főkép

Sajnálatosan ritkán kapok zenét a Csendes-óceán térségéből, pedig ezt legalább annyira érdekesnek tartom, mint a mongol torokéneklést vagy a balkáni rezesbandákat. Az összehasonlítás kicsit sántít, hiszen hatalmas területről beszélünk, különféle népek, különféle kultúráiról.

 

Natty Dolaiasi a Salamon-szigetek hagyományait, törzsi zenéit gyűjtötte össze, hogy azokat némileg átdolgozva ismertesse meg a nagyvilággal. Ezek a dalok az ősök előtt tisztelegnek, akik útra keltek az ismeretlenbe, hogy új szigeteket népesítsenek be.

 

„Őseink szavai tovább élnek a hátrahagyott történeteken, dalokon és énekeken keresztül – visszhangoznak az időben, vezetnek minket a mai életmódunkban, és megvilágítják az utat a jövő generációi számára. Ezekben a kifejezésekben rejlő bölcsesség magában hordozza az élet lényegét, tanítva minket a türelemre, az egységre, a túlélésre és a földdel és a tengerrel való harmóniára.

Ezek a dalok, akárcsak a szent énekek, nem csupán dallamok – kultúránk szívverését jelentik, hídként összekötve múltunkat, jelenünket és jövőnket.

Ahogy továbbadjuk ezeket a szavakat és dallamokat, biztosítjuk, hogy őseink szelleme életben maradjon, és előre vezessen minket. Továbbra is becsüljük meg és osszuk meg őket, mert bennük rejlik a bölcsesség arról, honnan jöttünk és hová tartunk.”

 

Akárcsak Ian Brennan terepi felvételeit, ezt a lemezt is különlegesnek tartom, hiszen ezekben a dalokban olyan tudás, illetve bölcsesség szólítja meg a hallgatót, amire egyébként esélyes sincs. Persze a szöveget csak a kísérő füzetből ismerhetjük meg, de a zene letisztultsága, lágysága, a mondanivaló nélkül is átjön.

 

Kedvencem a fülbemászó dallamú „Kiko”, ez majdnem annyira megfogott, mint annak idején a „Black Butterfly” Tiotól. Az ének mellé bepakolták az összes hangszert, így ebből a szempontból is ezt tekintem a legkiemelkedőbbnek a lemezen. A másik csúcspont szerintem a „Lau Omea”, részben a három énekesnek köszönhetően, illetve a dal tempója, energiája miatt – szinte kedve támad a hallgatónak, hogy útra kelljen, át a nagy vízen. A címadó nóta pedig tisztelgés az ősök előtt, akik megalkották a törzs otthonául szolgáló szigeteket. A zene segítségével átélhetünk valamit abból az érzésből – áhítat, büszkeség –, amit ez a tett jelent.

 

A Sifoa nem akar több lenni annál, ami: emlékeztető arra, hogy a zene nemcsak szórakoztat, hanem emlékezik és emlékeztet. Ezen a lemezen nincs túlbonyolított hangszerelés, nincsenek művi effektek, csak emberek, hangszerek és hagyományok, amit az utódok nem akarnak elfelejteni.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Kiko, Lau Omea, Sifoa

2025-ben megjelent album (Wantok)

Weboldal: https://www.facebook.com/natty.dolaiasi

 

 

Előadók:

Natty Dolaiasi – ének

 

Közreműködők:

Andrew Robinson – programozás

David Bridie – billentyűs hangszerek

Charles Maimarosia – ének

Paul Cartwright – basszusgitár

Anna Smyrk – ének

Junior Galo – akusztikus gitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Aii Na Mae 01:33
  2. Kiko 03:44
  3. Asi Malau 04:31
  4. Lau Omea 03:49
  5. U'nunu 01:17
  6. Liko Bora 04:38
  7. Roi Roa 04:01
  8. Sifoa 05:07
  9. Wela Nai Sawe 04:31
  10. Isia 02:00