Főkép

Már a borító is annyira nyugtalanító, hogy éreztem, ez az én műfajom lesz. Chris Carteren edződtem, gondoltam, nem lehet semmi baj, már mindent olvastam. Azért okozott meglepetéseket S. A. Cosby, aki szemrebbenés nélkül játszik az ember lelkével, idegrendszerével.

 

Amerika déli részén játszódik a történet, ahol a rasszizmus a mai napig él és virágzik. A fehérek felsőbbrendűnek érzik magukat és ezt lépten-nyomon hangoztatják is. Már a megye neve is baljós, mert Charon az alvilág révésze volt, aki a Styx folyón szállította a holt lelkeket. A szerző és szinte óramű pontossággal szállítja nekünk a hullákat. Egy bűnre determinált, pattanásig feszült helyzetbe érkezünk meg az első lapokon, méghozzá egy iskolai lövöldözés kellős közepébe. Az egyik elismert pedagógus meghal, a támadóját pedig lelövik a kiérkező rendőrök. Már ez is épp felkavaró lenne, de a nyomozás során egyre gyomorforgatóbb részletekre bukkannak az áldozat telefonjában, amely aztán elindítja a dominó-effektust és hamarosan még több holttest kerül elő.

 

Titus Crown valaha itt élt, de aztán az FBI ügynöke lett. Egy balul sikerült rajtaütés után visszatér a szülővárosába, és elnyeri a seriff címet. Színes bőrű, emiatt pedig folyamatosan taposóaknák között kell járnia, minden lépését árgus szemekkel figyeli a két részre szakadt város. A nyomozás során hamar rájönnek: sorozatgyilkos szedi az áldozatait a környéken, aki ráadásul üzengetni kezd a seriffnek. Térdig gázolhatunk az emberi gonoszságban, elvakultságban, és Cosby nem szégyellős, egy beteg elme minden őrültségét elénk tárja. Titus érdekes figura: nem szuperhős, nem tévedhetetlen és még csak nem is beszámítható mindig lelkileg. Súlyos terheket cipel, az édesanyja halála és az utolsó bevetés kudarca mély nyomokat hagyott benne. Segítségre lenne szüksége, de inkább úgy dönt: ő segít másokon, hátha akkor a bűntudatát elhallgattathatja és elnyeri a feloldozást.

 

A regény teljes egészén végigvonul a hit és hitetlenség, a rasszizmus és elfogadás kettőssége, folyamatos feszültséget generálva. Mesterien játszik ezzel a helyzettel a szerző, kiaknázza minden lehetőségét. Görbe tükröt tart a társadalom elé és igyekszik felhívni a figyelmet a mindennapi problémákra. Méltán kapta meg a déli noir szerzője címkét, érzékletesen mutatja be a rabszolgatartás eltörlésének máig tartó hatásait. Nagy erénye a regénynek, hogy aprólékosan dolgozta ki mind a seriff, mind a gyilkos háttértörténetét, korábbi sorsát. Ezek a momentumok tökéletesen megágyaznak a cselekménynek. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a naturalista jelenteket, és a mögöttük meghúzódó pszichológiai szálat. Nem fognak csalódni!