Főkép

Túl azon, hogy újabb reneszánszát éli hazánkban a képregény, azon belül a gyerekeknek (is) szóló képregények terén rég volt ilyen jó dolgunk (megkockáztatom: még az én gyerekkoromban). Döbbenetes, mennyi remek külföldi és magyar mű jelenik meg, és csak remélni tudom, hogy a megfelelő olvasókhoz is eljutnak ezek.

 

A Gyógytúra rendkívül komoly témára épül, de annyi humor, kaland, megértés van benne, hogy az olvasó szinte el is felejti ezt. Vagyis dehogy felejti, végig ott van a rákos nyúl, aki véletlenül megmenti egy meglőtt farkas életét, aki aztán a farkas törvények miatt kénytelen megmenteni a nyuszi életét. Így kezdődik kettejük valóban roadtripnek is nevezhető gyógytúrája, benne töméntelen sok kalanddal és izgalommal – a szereplők és az olvasók számára is. Josephine Mark ugyanis, akármilyen csuda cuki figurákat rajzolt is, nem cukiskodja el sem a betegséget, sem a töméntelen veszélyt, ami erre a furcsa párosra leselkedik. Kezdve a vadásszal, ugye… Hanem a feszültséget olyan remek humorral oldja, amit az idősebb olvasók is nagyon fognak díjazni. És nem csak azt, hogy a farkas a Steppenwolf zenekar Born to be Wild című rock klasszikusát óbégatva vezeti az elkötött verdát, hanem azt is, hogy amilyen faragatlan, sokszor akár menőzős vagy gangsta-rappernek beillő stílusban adja elő magát az ordas, annyi szív meg lélek van benne (mint azt egy ponton túl, de eléggé a vége felé, kénytelen maga is beismerni).

 

Hozzá képest a nyúl szinte elvész, amilyen kis apró csórikám, de pont az a pláne ebben a sztoriban, hogy ez a marcona féreg (ti. a „fába szorult féreg” kifejezés farkast jelent, még ha jelen kötetben nem is szorul fába) a maga módján milyen sokat segít neki. Nem állítom, hogy itt aztán nincs pozitív gondolkodás, az egyik szereplő behozza azt is, de alapvetően van a kemoterápia a sok gyógyszerrel és azok csúfos mellékhatásaival, és van az a fajta bátorító segítés, ami belülről fakad, és nincs benne semmi tettetés. Hát, az ilyesmi nem tudom, tanulható-e, de abban biztos vagyok, hogy sokkal többet használ, mint a siránkozás, a mézes-mázos, ájtatos segítőszándék, ahogy a legtöbb sarlatán ügyködése is. És bár itt épp segíteni látszik az orvostudomány, az azért még ebből a képregényből is világos, hogy egy ilyen (belső vagy külső) farkas nélkül nem biztos, hogy lenne esélye a nyúlnak megmenekülni…

 

Josephine Mark német képregényalkotó, mint a kötet végén kiderül, maga is megjárta a rák poklát, és olyan ajándékkal tért vissza, amit legszívesebben minden betegnek odaadnék. Plusz az őket segítőknek, hozzátartozóknak is. Függetlenül attól, hogy amúgy mint képregény ez egy párját ritkítóan ügyes, szórakoztató, szerethető darab, aminek még a fordítása is frenetikus.