Főkép

Az immateriális javak világát érjük. Életünk egyre gyorsuló ütemben digitalizálódik, a legtöbb pénzmozgás már virtuálisan történik, a fiatalabb generációk között pedig akad, aki az online térben otthonosabban mozog, mint a fizikai világban. Az internet összeköti az egész világot, sokan dolgozunk otthonról, és tartjuk a kapcsolatot szeretteinkkel a technika vívmányainak köszönhetően a távolból is. Igyekszünk odafigyelni a fogyasztásunkra, környezetbarát termékeket vásárolni, csökkenteni az ökológiai lábnyomunkat. A szénfüsttől fuldokló városok, a tárnákban izzadó bányászok és a bányákhoz köthető természetpusztítás már a múlté. Egyre kevésbé vagyunk az anyagi világhoz kötve.

 

Vagy mégsem?

 

Ed Conway, brit újságíró úgy határozott, hogy nyomába ered digitalizálódó világunk anyagi kereteinek. Hosszú, döbbenetes élményekkel teli utazásra indult; nem csak térben, hanem időben is: nyomába ered az emberiség, az iparosodás és modern világ múltjának, és időnként megkockáztat egy kitekintést a jövőre is. Ennek az útnak az eredményeit foglalja össze ebben a kötetben. Hat anyag történetén keresztül mutatja be, mennyire komplex, összefonódó folyamatokra épülő világban élünk, melynek alapjai az átlagemberek szemétől elzártan, porban, mocsokban, tűzben születnek. Felhívja rá a figyelmet, hogy hiába nem tudunk vagy nem veszünk tudomást az életmódunk alapjait biztosító anyagi feltételekről, azok bizony komolyan befolyásolják a mindennapjainkat. 

 

És minél többet utaztam, annál inkább megértettem, hogy eddig jórészt egészen más világban éltem, egy olyan helyen, amelyre dematerializált, "éteri" világként gondoltam.

Lehet, hogy önök is ott élnek: igazán szép hely, az eszmék világa. Ebben a világban szolgáltatásokat, menedzsmentet és adminisztrációt értékesítünk; alkalmazásokat és weboldalakat gyártunk; táblázatok oszlopai között tologatjuk a pénzt; főként gondolatokkal, tanácsokkal, hajvágással és ételszállítással kereskedünk. Ebben a világban nem tűnik különösebben érdekesnek, ha a bolygó másik felén hegyeket rombolnak le.

 

Conway hat olyan anyagot választott ki, melyek a ma minket körülvevő civilizáció alapjait képzik. Ezek nélkül nem lenne sok minden, amit manapság alapvetőnek érzünk: nem lennének számítógépek, okostelefonok, elektromosság, égbetörő építmények, műanyag eszközök, de még üveg sem. Ez a hat anyag a homok, a só, a vas, a réz, a kőolaj és a lítium. Természetesen ennél sokkal, de sokkal több anyagot használnak fel a mindennapi tárgyaink elkészítéséhez, azonban a szerző megítélése szerint ez az a hat, ami az alapját képezi minden másnak.

 

Ha ekkora erőt fektetünk egy olyan fém megszerzésébe, amely nélkül nagyjából ellennénk, akkor mi kell azoknak az anyagoknak a kitermeléséhez, amelyekre tényleg szükségünk van?

 

Bár ez sem a fülszövegben, sem a bevezetőben nincs így leírva, de ez a könyv nagyon nagy részben a bányászatról szól. Ez az iparág nincs szem előtt, az átlagember nem is tud túl sokat róla - talán azon kívül, hogy koszos, veszélyes és általában nagy természetrombolással, környezetszennyezéssel járó műfaj. Laikusként talán nem is gondolnánk, hogy mennyire. Ki hallott már például a délkelet-ázsiai homokmaffiáról? Ki gondolta volna, hogy a nagy vegyipari központok a mai napig az egykori sókereskedelmi útvonalakon fekszenek? Ki tudja, hogy több kontinensen is őslakosok szent hegyeit tüntetik el a föld színéről azért, hogy kitermeljenek valamit a helyükről? Mi köze az ukrajnai vasiparnak a chipgyártáshoz?

 

Conway izgalmas utazásra viszi magával az olvasót. Végigkövethetjük egy homokszem meglepően hosszadalmas és kusza útját a bányától az okostelefonig. Olvashatunk többek közt a salétromháborúról, az első villanyvasalóról, az akkumulátorgyártásról, az olajiparról, és egy különleges megállapodásról, ami az Egyesült Királyság és Németország között köttetett - az első világháború alatt. Leszédülhetünk a világ leghatalmasabb bányájának pereméről. Megérthetjük, mitől olyan csodálatos anyag a beton és az acél. Emberi ésszel nehezen felfogható számokról olvashatunk: hogy 2012 és 2019 között minden egyes évben több anyagot bányásztunk és robbantottunk ki a Föld felszínéről, mint amennyit az emberiség megjelenésétől 1950-ig összesen.

 

Elképesztő mérnöki teljesítmények. Lenyügöző kreativitás. Izgalmas és megdöbbentő folyamatok, összefonódások. Óriási életszínvonal-ugrások. És elképesztő pusztítás: kulturális és természeti értékek szó szerint történő megszüntetése. Igazi érzelmi hullámvasút ez a könyv, hiszen a szerző igyekszik minden oldalról alaposan körbejárni a kérdéseket. Teszi ezt meglehetősen hatásvadász módon, de hát ilyen nagy számokról, globális ellátási láncokról nehéz is másképp beszélni. A gazdasági növekedéshez való hozzáállásában visszaköszön a modern kor bűvöletében felnőtt értelmiségi technokrata szemlélete, ami nekem személy szerint időnként visszatetsző volt, de ettől függetlenül fantasztikus teljesítménynek tartom ennek a könyvnek a megírását. Látszik, hogy hihetetlen mennyiségű kutatómunka áll mögötte. Rengeteg információt tartalmazó, ugyanakkor olvasmányos, és legfőképpen: tanulságos szöveg, ami az ismeretterjesztés mellett megkerülhetetlen kérdéseket feszeget a jelenlegi gazdasági-társadalmi rendszer fenntarthatóságával kapcsolatban.