Főkép

Az idő nekem dolgozik – mondom ezt abból az apropóból, hogy ezúttal olyan világzenei csoportról esik szó a rovatban, akik évtizedek óta jelen vannak, jó lemezeket csinálnak, bizonyos szempontból fontosnak számítanak, és szemeztem is már korábbi munkáikkal, de különféle okok miatt nem írtam még róluk. Előbb-utóbb azonban mindenkire sor kerül, legalábbis ebben bízom.

 

A lengyel Warsaw Village Band új albumát első hallásra egy hagyományos ének és jamaicai ritmusok, elsősorban reggae keveredésnek gondoltam, azonban ez nagy tévedésnek bizonyult, mert másodjára kiderült, ennél jóval többről van szó. Nem korlátozódnak egyetlen szigetre a zenébe beépített hatások, annál sokkol többet használtak fel a stúdióban.

 

Nekem nagyon tetszik, hogy megtartották a hagyományos népdalokra jellemző énekstílust, gondolom az lehetett a kihívás, hogy olyan dalokat találjanak, amelyeket viszonylag könnyen össze lehetett társítani a zenékkel. Ami a legszebb az egészben, hogy ezzel sikerült valami újat, valami eredetit létrehozniuk. Legalább ennyire meghatározó szerintem, hogy ennyi muzsikus készítette a felvételeket, mert ez nem csupán abban érhető tetten, hogy milyen gazdag a hangszerelés „Grady i pioruny (taniec chasydzki)”, hanem sokféle megközelítést is eredményez. Kifejezetten érdekesnek találtam például, hogy miközben ebben a számban diszkréten ott lüktet a háttérben a ritmus, az előtérben a hangszerek mekkora utat járnak be, a hagyományos lengyel dallamoktól a haszid táncon át a kaotikus jazzes improvizációkig, hogy aztán szépen visszarendeződjünk a kiindulási ponthoz. Ehhez nem csupán tehetséges zenészekre van szükség, hanem kreatív elképzelésre is.

 

Annak idején a magyar Góbé együttes második nagylemezét alkották meg hasonló elv alapján, a hagyományos népdalokat különféle stílusokkal párosították, és így keletkezett egy nagyon izgalmas, változatos muzsika. A Sploty hallgatása közben hasonló élményben van részem, ami akkor is igaz, ha elfogadom, hogy azért a dub és a reggae van többségben.

 

Mondjuk az első szám, a „Siwa zezulejko” pont nem ilyen, ebben az elektronika a hangsúlyosabb, meg persze a hegedű, és nem utolsó sorban a rendre visszatérő alapdallam, ami azonnal megragadja a hallgatót. Itt gyakorlatilag mindennel találkozunk, ami ezt a lemezt jellemzi, hagyományos és szépséges női ének, rézfúvósok, hegedű, elektronika, improvizáció. A különlegesség érzését erősíti a következő tétel (Kalinowy mostek), kicsit rock, kicsit reggae szintetizátorral kiegészítve, a rezesek és az ének pedig megkoronázzák az alapokat.

 

A Warsaw Village Band & Bassałyki zenészei egy modern albumot készítettek, amely fél lábbal a múltban áll, miközben jól érzi magát a jelenben, és biztos vagyok benne, hogy kíváncsian kémlelik a jövőt. Azt a jövőt, ami reményeim szerint hasonlóan remek korongokkal ajándékoz meg bennünket. Amíg azonban odaérünk, remélem lesz alkalmam élőben is látni ezt a produkciót.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Grady i pioruny (taniec chasydzki), Siwa zezulejko, Do Ciebie KasiuNew

2024-ben megjelent album (Karrot Kommando)

Weboldal: https://kzww.pl/

 

 

Előadók:

Warsaw Village Band:

Magdalena Sobczak-Kotnarowska – ének, cimbalom

Sylwia Świątkowska – ének, hegedű, brácsa, płock hegedű

Ewa Wałecka – ének, hegedű, tekerőlant

Miłosz Gawryłkiewicz – trombita, kürt

Piotr Gliński – baraban, ütőhangszerek, dobok

Paweł Mazurczak – basszusgitár

Maciej Szajkowski – keretdob, sámándob, ütőhangszerek

Mariusz Dziurawiec – szinkronmester

 

Bassałyki:

Michał Marecki – billentyűs hangszerek

Jerzy Markuszewski – dobok

Grzegorz Rytka – tenorszaxofon

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Siwa zezulejko
  2. Kalinowy mostek
  3. Zimna rosa
  4. Grady i pioruny (taniec chasydzki)
  5. Lesie, mój lesie
  6. W samym sercu
  7. Do Ciebie KasiuNew intro
  8. Do Ciebie KasiuNew
  9. Czas kosić
  10. Nowy Maydów
  11. Postatnica