Főkép

Most jövök rá, hogy a trió előző, sorrendben negyedik albuma kimaradt az életemből – vélhetően azért, mert egy másik kiadónál jelent meg. Ezt így utólag már sajnálom, de szerencsére nem érek rá szomorkodni, mert az Una Oportunidad más de triunfar en la vida (magyarul Még egy lehetőség a sikerre az életben) kárpótol mindenért.

 

A zene szokás szerint nélkülözi az éneket, vagy az emberi hang bármilyen formáját, itt csupán három muzsikus mutatja meg elképzelését, amit ezúttal sem tudok a világzenénél jobban beskatulyázni. Van itt minden: cumbia, szörfrock, jazz meg amit akartok – mindez úgy összevegyítve, hogy igazából nem sok értelme van keresgélni az összetevők között, sokkal hasznosabb, ha az összképet nézzük. Egyetértek azokkal, akik szerint ez nem feltétlenül tudatos a triónál, sokkal valószínűbb, hogy ez zsigerből jön náluk, egyszerűen elkezdenek zenélni – ha úgy tetszik jammelni –, és közben mindent rögzítenek a stúdióban. Komolyan mondom több ízben úgy éreztem, mintha koncertet hallanék, és nem a stúdió aprólékosan kimunkált felvétele szólna.

 

Az Una Oportunidad más de triunfar en la vida lemez egy kifejezetten táncolható latin muzsika, több ízben azon kaptam magam, hogy a testem próbálja követni a ritmust, ami cikkírás közben nem feltétlenül előnyös, viszont mutatja, milyen ereje van a zenének. Élveztem azokat az effekteket, amikkel Eblis Alvarez megbolondítja a gitárhangját (Pateando culos), miközben Pedro Ojeda az ütőhangszereivel művel csodás dolgokat.

 

Mintha belecsöppennénk egy dél-amerikai utcabál közepébe, ahol már mindenki ezerrel pörög és élvezi a zenét, aminek sajnálatosan hamar eljön a vége – lévén a buli csak pár perccel hosszabb fél óránál. Ez idő alatt azonban tanúi lehetünk, miként kísérletezik ez a három ember. Ennek nyilván előfeltétele, hogy évek óta ismerik egymást, így megvan köztük az a kémia, amely szükséges a közös muzsikáláshoz. A másik feltétel szerintem, hogy a tagok külön-külön is nyitottak legyenek a legkülönfélébb zenei stílusok iránt, és ennek köszönhetően képesek olyan dalokat írni, mint az erősen kísérletező, és egyben albumzáró „Los pendencieros del Latin” ami egyfajta összegzése mindannak, ami jellemzi őket. Ugyan csak hárman alkotják az együttest, mégis képesek nagyon sűrű hangzást produkálni, ehhez elegendő az albumindító „El nuevo Prometeo” (Új Prométheusz) című számot meghallgatni.

 

A kedvenceim közé tartozik az elszállós „Despectiva caridad” a laza, körkörösen ismétlődő gitárjával, effektjeivel, de érdekes a „Bájenle a la matrícula” afrobeat(?) ritmusa. Nem ragozom tovább, a Los Pirañas trió ezúttal sem okozott csalódást, az új lemez zeneileg izgalmas, energiától duzzadó, házibulikhoz ideális. Már csak az van hátra, hogy élőben is lássam őket valamikor.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Pateando culos, Los pendencieros del Latin, El nuevo Prometeo

2025-ben megjelent album (Glitterbeat)

Weboldal: https://www.facebook.com/lospiranasmusica

 

 

Előadók:

Eblis Alvarez (Meridian Brothers) - elektromos gitár, programok

Mario Galeano (Frente Cumbiero) - basszusgitár

Pedro Ojeda (Romperayo) - dob, ütőhangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. El nuevo Prometeo 04:33
  2. El aguazo de Javier Felipe 05:46
  3. Despectiva caridad 04:55
  4. Educados por Condorito (Y Don Ramón) 03:09
  5. Con mi burrito sabanero voy directo al matadero 04:08
  6. Pateando culos 03:48
  7. Bájenle a la matrícula 03:23
  8. Los pendencieros del Latin 05:13