Zenék a nagyvilágból – Xanthoula Dakovanou: Rizituals – világzenéről szubjektíven 467/3.
Írta: Galgóczi Tamás | 2025. 04. 13.
Boldizsár Ildikó tudatosította bennünk, hogy a mesékre ne pusztán gyerekaltatóként tekintsünk, hanem azok a felnőtteknek is segíthetnek:
„A mesék megőrizték az emberi létezésnek egy bizonyos rendjét, azt többek között, hogyan tud az ember a folytonos változásban ember maradni. Milyen minőséget kell megőriznie önmagában, hogyan kell viszonyulnia a folyton változó világhoz, a saját változó életkorához, az életszakaszokhoz. Az ember nem arra született, hogy káoszban vergődje végig az életét, hanem arra, hogy valamilyen rendre fűzze föl – és a mesék ezt, az emberi létezés rendjét tudják nagyon pontosan elénk tárni és megmutatni”
Valami hasonló tudatosságot sejtek a görög Xanthoula Dakovanou zenéje mögött. Nem feltétlenül a gyógyító hatását (bár úgy vélem a zene elősegíti a gyógyulást, csak mindenkinek meg kell találnia azt a muzsikát, ami a legjobban rezonál a szervezetével), sokkal inkább azt a felismerést, hogy a népzene (akárcsak a mesék) segítenek feldolgozni az ember életeseményeit, legyen az öröm vagy bánat. Az előző lemezén Görögország északnyugati részén található Epirusz zenei hagyományait ismertette meg vele, míg most délre utazunk, Kréta szigetére.
Ezúttal nem csupán a gyász szerepel az érzelmek között, hanem többféle rituálé dalait énekli el nekünk. Az album címe a rituálé és a krétai énekstílus (rizitka) ötletes egyesítése, és ez gyakorlatilag érvényes ezekre a dalokra, mert a népdalokból indult ki, de a végeredmény egy kortárs világzene lett. Nekem nagyon tetszenek a polifónikus tételek (Mana lougie me), mert ezekben éreztem legjobban a múlt hangulatát. Egy interjúban ezt mondta ezzel kapcsolatban:
„Zenei szempontból a Riζituals elmondható, hogy többszólamú elemeket és hangszeres feldolgozásokat hoz egy olyan hagyományba, amely alapvetően a cappella. Ebből a szempontból talán innovatívabb, hiszen ez egy olyan dolog, amilyenre korábban még nem volt példa.”
Ha jól értettem ezen kívül további változást jelent, hogy ez eredetileg férfiak által használt stílus volt, amit most nők adnak elő, ráadásul női témájú szövegekkel. Egyszerre idézi fel a múltat, s mintegy mellékesen megmutatja, mit gondolnak a hölgyek magukról manapság, a világban elfoglalt helyükről, szerepükről.
Kedvenceim közé tartozik az „Avgerinos” középkori megfontoltsággal kezdődik, amit magasan szálló női ének követ, majd belépnek a hangszerek, és egyfajta rockos lüktetéssel, keménységgel viszik tovább a dallamot. Ez a kettősség olyan dinamikát ad a kompozíciónak, amire óhatatlanul felkapja a fejét a hallgató, nyilván ez az egyik csúcspont a lemezen. A másik nyilván az albumzáró „Rizituals sousta”, a maga ellenállhatatlan ritmusával, gazdag hangszerelésével, kórusával, és a mindezeket megkoronázó női énekével.
Ezt a produkciót is szívesen megnézném élőben, mert érdekel, vajon Xanthoula Dakovanou a színpadon is képes megteremteni ezt a varázslatos hangulatot.
Meghallgatásra ajánlott számok: Mana lougie me, Avgerinos, Rizituals sousta
2024-ben megjelent album (Mousa)
Weboldal: https://www.facebook.com/xanthoula.dakovanou
Előadók:
Xanthoula Dakovanou – ének
Eugenia Toli Damavoliti – ének
Dimitris Sideris – krétai lant, ének
Sophia Efkleidou – cselló, ének
Giorgos Zacharioudakis – fuvolák, krétai duda
Solis Barki – ütőhangszerek
Közreműködők:
Christina Kouki – santur
Argiro Reppa – ének
Anemi Vocal Ensemble – ének
A lemezen elhangzó számok listája:
- Ilie mou
- Pervoli
- Avgerinos
- Mana lougie me
- Kori lygeri
- Syrto at dawn
- Mia kori roda
- Aitos perdiki
- Rizituals sousta